2011. november 30., szerda

Jézus metaforái és a csillagok

Ma vettem át a Luther Kiadóban a Credo tiszteletpéldányokat. Ha valaki nem ismerné: a Credo egy evangélikus folyóirat. Versekkel, teológiai, képzőművészeti, zenei tanulmányokkal, könyvajánlókkal.
Már alig várom, hogy este legyen, vagyis az este véget érjen, és végig tudjam olvasni Kövecses Zoltán írását, amibe a 6-os villamoson kezdtem bele. Kognitív nyelvészeti szempontból vizsgálja Jézus jól ismert  metaforáit (a metaforát itt a példázatokra is kiterjesztve). A magvetőt, a szőlősgazdát. Eljutva az áldozati bárány képéig arra keresi a választ: Miért kellett Jézusnak meghalnia?
Méltó párja lesz az esti olvasnivalók között Vonnegut Bajnokok reggelijének, amibe tegnap este kezdtem bele mohón, miután hazaértem a Marczibányi térről, ahol Vonnegut Emlékest volt a Momentán társulat, valamint a Maecenas Kiadó vezetője, a Vonnegut-fordító Szántó György Tibor és Borbás Mária, a szerző talán legismertebb magyar fordítója közreműködésével. Pompás este volt.
A könyv első oldalán kedves kriksz-kraksz csillagok.
Az, hogy a Vonnegut által annyira kedvelt motívum, amit ő egyszerűen csak segglyuknak nevez, valójában csillag, azt hiszem, nem más, mint szokásos tréfáinak egyike.
A fölnőtteknek kalap, a gyerekeknek óriáskígyó, amelyik lenyelt egy elfántot. Tudjuk, hogy megy ez.

2011. november 28., hétfő

Látni a didergőket

A csigaházakról akartam még. A csigaház, a látszólagos rokonság ellenére sem elefántcsonttorony. De a bokrok alján vagy a vízparton heverő apró mészváz, mely jó búvóhelynek tűnik, roppant törékeny.
Az onnan kitekintő remete perspektívája sem olyan elegáns. Alulnézetből jól látni a viharos szélben földig hajló fűszálakat, a csigaház nélkül didergőket, a mindent elsodró hullámokat, a közönyös talpakat.
Látni és érezni, ahogy a vacogás úrrá lesz a tájon.
Mikor lesz ez a táj szelíd? Mikor simul el a part homokja? A várakozás elviselhetetlen, ha csonttá fagytak a kezek, a lábak, a lelkek.
Vagy mégsem? Nagymamám az óvóhelyen szült és szoptatott. Honnan volt ereje reménykedni? Belekapaszkodott a láthatatlanba, és az megtartotta őt.

Advent

Cinkék, napsütötte délelőtt.
Egy kövér macska a rózsabokor előtt. Meglehetősen különös pózban, mintha karosszékben ücsörögne ráérős nagypapa.
Advent van, ami régen akkora várakozással töltött el, de most csömör vesz erőt rajtam, ha a zsúfoltság eszembe jut. Csigaházba kéne bújni.
Megyek is.
A hírek elérnek így is.