Ha másik országba utazunk, nagy szigorúan fiaim szemébe nézek, és azt mondom nekik: Fiúk, úgy viselkedjetek, hogy tudjátok, aki rátok néz, azt gondolja, te vagy Magyarország.
Lehet, hogy ez túl szigorúan hangzik, és túl komolynak, de hiszek benne.
Mert sajnos hiába tudjuk, hogy vannak ilyen franciák meg olyanok, ilyen lengyelek meg olyanok, mégis ítélkezünk, ha egy külföldről érkezett olasz diák hangosabban beszélget a metrón vagy egy németül beszélő idegen harsányan nevet a szomszéd asztalnál. Micsoda bunkók ezek! És mit nekünk Fra Angelico, mit nekünk Bach.
Ha valaki nem vesz jegyet, ha szemetel, ha lökdösődik vagy nem köszön, ha lop a boltban, ha belóg a koncertre, az hozzájárul ahhoz, hogy a magyarokról forgóajtós anekdoták kerengjenek a világban.
Szent-Györgyi ide, Kertész oda.
Ha valaki csal, és álruhában jár, ha valaki mást mond magáról, mint az igazság, felmérhetetlen kárt okoz. Ha valaki úgy biggyeszti neve elé a doktori címet, hogy valószínűleg fogalma sincs, mekkora munka, mekkora alázat annak valódi megszerzése, az hitelromboló. És nem csupán saját hitelének rombolója.
Mert hogy igazolhatná magát a világ előtt az a sok valódi doktor, Doktor és PhD, aki nem másolt, nem fordított, hanem kutatott és írt és tudja mi az az irodalomjegyzék? Hogy jelenhet meg egy nemzetközi konferencián? Hogy publikálhat tudományos folyóiratokban? Hogy kerülheti el a gyankvó tekinteteket?
És én hogy magyarázzam el a diákjaimnak, hogy az innen-onnan összemásolt szövegeket nem adhatják be nekem mint saját esszéjüket? Miért ne? - kérdeznek vissza ők, és én hiába mondom, hogy azért, mert a lopás akkor is bűn, ha nem kézzelfogható dolog lapul a markukban.
2012. március 30., péntek
2012. március 21., szerda
Babette kezében hal és kenyér
Úgy adódott, hogy felkértek, tartsam meg a helyi filmklub egyik alkalmát. Én ajánlhattam filmet is. Ritka lehetőség, és öröm, ha az ember átadhat valamit, ami neki nagyon fontos, és mégsem érzi úgy, hogy tukmálja a portékát.
Persze, hogy a Babette lakomája volt az a film. Igazi, nagyböjtre való lassú mulatság.
Ha elolvassa az ember Karen Blixen kisregényét, érdemes hosszan ízlelgetni a mondatokat, a szépség, az egyszerűség és a humor különös harmóniája így élvezhető a legtökéletesebben.
Mert a gondosan szőtt történet apró részletei is mind ajándékok. Gabriel Axel ritka hű a szöveghez, és hagyja, hogy a néző elidőzzön a képeken. Mert példázat ez a történet, a finomabb fajtából, nem didaktikusan akarja szánkba rágni a tanítást.
Arról, hogy a szeretettel és méltósággal adott és vett érzéki örömök nem kárhozatra viszik, hanem Istenhez emelik az embert. Aki ezektől elfordul, nem áldozatot hoz, hanem elfordul a kegyelemtől. A félelemből való lemondás, a gyávaság biztonsága pedig megfosztás. Megfosztás az örömtől, a felemelkedés lehetőségétől.
Igazi áldozatot a történetben egyedül Babett hoz, mert az igazi alázatot egyedül ő ismeri. Ő, aki tehetsége ellenére éveken át szárított halből és száraz kenyérből kénytelen elkészíteni a mindennapit. Az öt kenyér és a két hal csodája mégis megtörténik, hiszen az ünnepi vacsora elkészítésekor hatalmas dolgot művel. Visszaadja a szeretetben és kegyelemben igencsak soványka, a veszélyesnek tűnő spirituális élmény ellen kézzel-lábbal tiltakozó gyülekezetnek a kegyelmet.
Persze nyilván Isten segedelmével, mert valódi műalkotás, akarom mondani teremtés - ha tudja az alkotó, ha nem -, azt hiszem, csak így jöhet létre.
A kép forrása: http://www.google.hu/imgres?um=1&hl=hu&sa=N&biw=1366&bih=605&tbm=isch&tbnid=ooC9vwQpQAZaEM:&imgrefurl=http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20090120-kulinaris-filmek-babette-lakomaja-etel-ital-ferfi-no-csokolade.html&docid=HvB6grKqd7ygZM&imgurl=http://static3.origos.hu/i/0901/20090120babettesf.jpg&w=500&h=333&ei=pslqT6eWO8bJtAby0PCeAg&zoom=1&iact=hc&vpx=93&vpy=23&dur=6596&hovh=183&hovw=275&tx=178&ty=129&sig=112544596942477481509&page=1&tbnh=119&tbnw=144&start=0&ndsp=24&ved=1t:429,r:0,s:0
Persze, hogy a Babette lakomája volt az a film. Igazi, nagyböjtre való lassú mulatság.
Ha elolvassa az ember Karen Blixen kisregényét, érdemes hosszan ízlelgetni a mondatokat, a szépség, az egyszerűség és a humor különös harmóniája így élvezhető a legtökéletesebben.
Mert a gondosan szőtt történet apró részletei is mind ajándékok. Gabriel Axel ritka hű a szöveghez, és hagyja, hogy a néző elidőzzön a képeken. Mert példázat ez a történet, a finomabb fajtából, nem didaktikusan akarja szánkba rágni a tanítást.
Arról, hogy a szeretettel és méltósággal adott és vett érzéki örömök nem kárhozatra viszik, hanem Istenhez emelik az embert. Aki ezektől elfordul, nem áldozatot hoz, hanem elfordul a kegyelemtől. A félelemből való lemondás, a gyávaság biztonsága pedig megfosztás. Megfosztás az örömtől, a felemelkedés lehetőségétől.
Igazi áldozatot a történetben egyedül Babett hoz, mert az igazi alázatot egyedül ő ismeri. Ő, aki tehetsége ellenére éveken át szárított halből és száraz kenyérből kénytelen elkészíteni a mindennapit. Az öt kenyér és a két hal csodája mégis megtörténik, hiszen az ünnepi vacsora elkészítésekor hatalmas dolgot művel. Visszaadja a szeretetben és kegyelemben igencsak soványka, a veszélyesnek tűnő spirituális élmény ellen kézzel-lábbal tiltakozó gyülekezetnek a kegyelmet.
Persze nyilván Isten segedelmével, mert valódi műalkotás, akarom mondani teremtés - ha tudja az alkotó, ha nem -, azt hiszem, csak így jöhet létre.
A kép forrása: http://www.google.hu/imgres?um=1&hl=hu&sa=N&biw=1366&bih=605&tbm=isch&tbnid=ooC9vwQpQAZaEM:&imgrefurl=http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20090120-kulinaris-filmek-babette-lakomaja-etel-ital-ferfi-no-csokolade.html&docid=HvB6grKqd7ygZM&imgurl=http://static3.origos.hu/i/0901/20090120babettesf.jpg&w=500&h=333&ei=pslqT6eWO8bJtAby0PCeAg&zoom=1&iact=hc&vpx=93&vpy=23&dur=6596&hovh=183&hovw=275&tx=178&ty=129&sig=112544596942477481509&page=1&tbnh=119&tbnw=144&start=0&ndsp=24&ved=1t:429,r:0,s:0
2012. március 3., szombat
Védtelen, világvégi kislány
Van egy fénykép. Utoljára évekkel ezelőtt láttam. Egy barátom készítette. Nepálban.
A képen egy tíz-tizenkét év forma, tiszta tekintetű lányka, mosolyától hirtelen zavarba jön az ember. Zavarba jön, elszégyelli magát. A képen a védtelen, világvégi kislány, hátán hatalmas kosár, ebben cipeli naphosszat a falevelet, az állatok alá alomnak. Ez a dolga. Így telnek a napjai. Fel és alá a kosárral a hátán.
Nem jár iskolába, nincs iskola, ahova járjon. Hiányérzete sincs, nem tudja, hogy kéne lennie hiányérzetének, nem hiányozhat valami, amiről nem tudjuk, hogy van, amiről nem tudjuk, hogy milyen.
Ma eszembe jutott a falevélhordő lányka.
Ma sírni kezdtem az évekkel ezelőtti tekintetétől.
Ma olvastam a hatástanulmányt, mennyit pénzt lehet megtakarítani, ha bevezetik a tizenhat éves kori tankötelezettséget.
Fog-e hiányozni a tizenhat éves múlt gyereknek, hogy nem lesz több lecke, ha nem akarja, nem lesz több csöngetés, évnyitó, tanárszigor. Hogy nem lesz francia szimbolizmus, Jedlik Ányos, szódolgozat és négyjegyű függvénytáblázatok.
Persze, messze van ez a falevélhordástól, tudom. Azt is, hogy kellenek szobafestők, vízvezetékszerelők, fodrászok. De tizenhat éves korig még egy szakma sem sajátítható el tisztességesen. És a közismereti tárgyak tanulása nem azért fontos, mert érettségi után mindenkinek tovább kell tanulnia.
De a lélek, még mindig hiszek benne, igenis más lesz, ha olvasta valaki az Ivan Iljics halálát, mintha nem. A leendő parkettázó lelke is.
A képen egy tíz-tizenkét év forma, tiszta tekintetű lányka, mosolyától hirtelen zavarba jön az ember. Zavarba jön, elszégyelli magát. A képen a védtelen, világvégi kislány, hátán hatalmas kosár, ebben cipeli naphosszat a falevelet, az állatok alá alomnak. Ez a dolga. Így telnek a napjai. Fel és alá a kosárral a hátán.
Nem jár iskolába, nincs iskola, ahova járjon. Hiányérzete sincs, nem tudja, hogy kéne lennie hiányérzetének, nem hiányozhat valami, amiről nem tudjuk, hogy van, amiről nem tudjuk, hogy milyen.
Ma eszembe jutott a falevélhordő lányka.
Ma sírni kezdtem az évekkel ezelőtti tekintetétől.
Ma olvastam a hatástanulmányt, mennyit pénzt lehet megtakarítani, ha bevezetik a tizenhat éves kori tankötelezettséget.
Fog-e hiányozni a tizenhat éves múlt gyereknek, hogy nem lesz több lecke, ha nem akarja, nem lesz több csöngetés, évnyitó, tanárszigor. Hogy nem lesz francia szimbolizmus, Jedlik Ányos, szódolgozat és négyjegyű függvénytáblázatok.
Persze, messze van ez a falevélhordástól, tudom. Azt is, hogy kellenek szobafestők, vízvezetékszerelők, fodrászok. De tizenhat éves korig még egy szakma sem sajátítható el tisztességesen. És a közismereti tárgyak tanulása nem azért fontos, mert érettségi után mindenkinek tovább kell tanulnia.
De a lélek, még mindig hiszek benne, igenis más lesz, ha olvasta valaki az Ivan Iljics halálát, mintha nem. A leendő parkettázó lelke is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)