Kezdjük Emir Kusturica és Goran Bregovic ajándékával a reggelt. Talán máshogy látjuk tőle a mindennapi bajokat.
Valószínűleg máshova helyeződnek tőle a hangsúlyok. A szombat esti Boban Markovic Örömzene a Müpában erre tanított. Arra, hogy a határok igenis eltolhatók. Hogy rá lehet venni a jólnevelt üldögélőket, az illem kontrollja alatt sínylődőket, a ki tudja, hány nyomás alatt állandóan kuktában szorongókat a szűkös széksorok közt felállni, táncolni, énekelni, hujjogatni és magasba emelt karral tapsolni. Hogy az örömöt, a sírást nem kell mindig lenyomni a tokunkon.
http://www.youtube.com/watch?v=Qg44qKSbsdQ&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése