Az esemény a Klotild-palota gyönyörű épületébe szólt, melyről utolsó emlékeim abból az időből származtak, amikor földszintjén még lepukkant menza működött.
Klotild Főhercegnő erősen meghökkent volna, ha látja a szocreál állapotokat,
de a jelenlegi felújítás eredményét látva is valószínűleg felhúzná szépen ívelt szemöldökét.
A műemléképületben jelenleg az ötcsillagos Buddha-Bar Hotel működik, beltéri építészeti megoldásai egyfelől a minimalista stílust képviselik, másfelől egy óriási ázsiai templombelsőt idéznek. Az emeleteket összekötő közel 6 méter magas, ülő Buddha-szobor bizonnyal váratlanul érné a Habsburg hölgyet.
http://budapestcity.uw.hu/03-muemlekek/05/Klotild-palota/index-hu.htm
Az alkalom, amire a meghívást kaptam, A 100 legjobb magyar bor című kiadvány megjelenését megelőző borkóstoló, ahol a négy csoportban tevékenykedő komoly szakmai zsűri mellett egy-egy kortárs költő és író is részt vesz. A feladat, borok ízéről, illatáról írni, kellemesnek ígérkezett.
Társaim - Csaplár Vilmos, Kerékgyártó István és Márton László - prózaírók és a borhoz nálam biztosan jobban értő férfiak voltak.
A borral való viszonyom eddig nem volt jelentősnek mondható. Először voltak a kamaszkori világmegváltó beszlgetéseket kísérő gyári lőrék. Másnapi fejfájások emlékével. Aztán hosszú szünet után, ahogy megélénkült a minőségi magyar borkultúra, finomabb borokkal koccintottunk a születésnapokon, de őszintén szólva nem vált komoly igényemmé a borfogyasztás. Idővel az is kiderült, hogy allergiás vagyok a vörösborra. A fehérbor - az Úrvacsorák tiszta íze - közelebb állt hozzám. Végül maradt a rozé, mint szép és üdítő kompromisszum, a ritka, de kedves gyertyafényes vacsorákra. Vagy olykor egy pohár görög mazsolabor.
Borkóstolón, ilyen igazin, még soha nem voltam, csupán a Pannonhalmi Apátság pincéjében voltunk egyszer, ahol bemutatták a helyben készült fajtákat.
Arra, hogy egy álló napon keresztül negyvenegynehány bort kóstolgassak, és értékeljek - persze a költészet sajátos eszközeivel -, álmomban sem gondoltam. Különös, élmény volt. A borkóstoló előtt pompás reggeli várt bennünket, a bor mellé finom sajtfalatokat kaptunk, a napot remek ebéd zárta. A hangulat - milyen is lehetne egy borkóstolón? - kellemes, mindenki derűs.
Tóth Adrienn, a Vinoport főszerkesztőjének jelenléte csoportunkban (még egy nőnemű!) megnyugtató. Fülbevalója piros, írott betűkkel virító"kadarka". Apró tanácsokkal lát el, megmutatja, hogyan forgassam meg finoman a pohárba töltött bort, hogy igazán érezzem az illatát, és ő maga olyan elmélyülten szagolja meg, mint akinek egy illat komponensei betűnként olvasható jelkészletből állnak. Az ízek összetevői nemkülönben. Hozzáértése elkápráztatott a nap folyamán.
Csodálattal figyeltem a borszakértők döbbenetes szakmai ismereteit, kihegyezett érzékenységét, ahogy azt mondják, gombaillat, ásványosság, birs, égetett karamell, egyszerűen utánozhatatlan. Arra gondoltam, tulajdonképpen költőkkel ülök az asztal körül, az illatok és ízek költőivel, a szavak, amiket az értékelőlapra írtak, legalábbis a költészet eszköztárából valók.
Persze szigorú pontszámokkal is értékelik a megízlelt, bársonyzsákocskába rejtett, csupán számmal jelölt, így anoním borokat, és nem kisebb a tét, mint bekerülni a száz legjobba.
A pohárban hol aranyló, hol izzó, a legjobbak közé pályázó borok elkápráztattak. Először gondoltam el, micsoda rejtély is ez a folyadék, hányféle fortély, hány és hány körülmény - a talaj összetételétől ai időjáráson át a hordó fájának anyagáig - kell hozzá, hogy az az egyetlen, éppen így megismételhetetlen íz előálljon.
Hogy a teremtett föld ásványi anyagaiból táplálkozó szőlő, ami növekedéséhez ajándékba kapja a napsugarakat és az esőt, és az ezekhez az adományokhoz hozzáadott emberi munka eredményeképp létrejövő különleges ital nem véletlenül szimbolizálja a keresztény áldozatban Jézus vérét.
"Ez az én vérem" - mondja az utolsó vacsorán az emberré lett Isten.
Hát a bor igazán megérdemli, hogy méltóképp éljünk vele.
Utóirat: Az ajándék, amit a nap végén kaptunk, Az 50 legjobb magyar étterem című kiadvány, melyet hazafelé, kissé pilledten, a buszon lapoztam át. Úgy felvidultam, amikor megláttam, hogy a közelünkben működő Walter vendéglő is bekerült a legjobbak közé. Kertjében már üldögéltünk egyszer-kétszer, az emlékidézés, de a szűkebb pátriárkának kijáró öröm is jóleső volt.
Az ajándékzacskóban két üveg bor is lapult. Egyikük a gyönyörű nevű, édes fehér Holdvölgy Tokajból. A másik üveg - mindig is mondtam, hogy nincsenek véletlenek! - abból a nevezetes szőlészetből származik, amelynek egyik alapítójával, Kamocsay Ákossal igen kellemes beszélgetést folytattunk ebéd közben. A Neszmélyben készült Szöllősi rozét majd akkor bontjuk fel, amikor hazaér a gyertyafényes vacsorához illő párom a konferenciáról. Úgyis épp akkor lesz a születésnapja.
(A utolsó két kép forrása: http://www.hilltop.hu/cms.php?id_cms=12)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése