Idén elmaradt a narancsriasztás, és telis tele volt a Kaláka Versudvar kicsikkel és nagyokkal, a színpad meg Lackfi Jánossal, Ferenczi Györggyel és a Rackajam tagjaival, akik - megint csoda volt! - úgy improvizálnak, hogy az ember csak ül és hüledezik, és örvendezik.
Aztán a felolvasás és beszélgetés után dolgoztunk mi is Jánossal, a közönség odagurította a szavakat, - Nosza, költő, írj belőle verset, de uccu, néhány perc alatt! - a kicsit szögletes üveggolyókat, de becsülettel megvédtük a mundért, az értelem nem minden, félni a játszani nem tudóktól kell csak, hát játszani is engedd szép, komoly fiadat, ugye.
Az öt improvizálásra felkínált szó (ami hat lett végül):
asztapaszta
endoplazmatikus retikulum
villanyírógép
pillepalack
kecske
Íme a tanulságos költemény:
ASZTAPASZTA
A retikulum, az endoplazmatikus,
a kecskének nem volt nagyon szimpatikus.
Szemében nem volt több, mint pillepalack,
villanyírógép vagy parkettalakk,
így aztán a kecske füle mögé rakta,
s fütyült rá, ki szól rá: Te kecske, asztapaszta!
De jo lett a versike! :)
VálaszTörlés