2013. szeptember 15., vasárnap

FEKETE KENYÉR, FEHÉR CSIPKE


Gyönyörű zöld köves gyűrű. A kőnek két apró, ezüst, kacskaringózó szív a foglalata.
A gyűrűt viselő kéz is gyönyörű, hosszú, vékony ujjak, törékenység, erő, szárnyak. Törtfehér vászonszütyő fából faragott fülébe kapaszkodnak a kezek, a szütyőn horgolt cérnacsipke-terítő a rávarrott dísz.
A kezek Ludmillában végződnek. Ludmilla nyolcvankét éves, magas, törékeny, erő, szárnyak. Fekete szemek, fehér konty. Fehér szandál, fekete nadrág, fehér pulóver. Ludmilla igen, nem, tiszta sor, ül mellettem a kórházi padon, sorban ülünk, várunk a laboreredményre.
Megfogja a kezem, a tenyerembe néz. Hosszú élet, nagyon hosszú élet. Meddig kell várni? Mind a két tenyerében zs betű. Zsizny. Azt jelenti, élet. És látja itt, ez egy harang. Az életre csengettyűz.
Testnevelő volt, özvegy öt éve. Madarakkal társalog, kilószám szórja az erkélyre a napraforgót, a cinkék berepülnek a szobájába, a szekrény peremére, a fejére ülnek.
Ablakával szemben három fa bókol, reggelente visszaint nekik.
Nem sokat eszik, egy héten három krumplit vesz, megfőzi, aztán kidobja a maradékot.
Napkeltekor ébred, kiáll az erkélyre, feltöltődik napsugarakkal. Látszik a szemén is, mosolyog, fény szóródik a váróba, megcsillan a még reggel bemocskolt, végre felmosott kövön.
Azért van nála egy fahasáb alakú fekete kenyér, most vette az orosz boltban, ott lett rosszul, onnan hívták a mentőt érte. Kiveszi a szütyőből, fehér, fekete, nekem adja a felét, szeretne adni valamit.
Elnézést uram, van önnél bicska? Természetesen, csodálkozik a köpcös úr, váratlan helyzet, nem számíthatott rá, hogy itt a kórházban bizonyíthatja, férfi.
Elnyiszáljuk a kenyeret. Friss, fanyar illat írja át a fertőtlenítő szagát.

 

3 megjegyzés: