Annyi minden van. Mindig. Ömlenek a dolgok a zsákból, nyakig érnek. Csak rakja az ember jobbra, balra, szépen sorba, rendbe, hogy kilásson alóluk, hogy eljusson valahogy a lényegig. És nem veszi észre, hogy ez a csapda. Mert ha mindent a helyére rak, épp oda nem jut el, ahova igyekszik.
Én a kályhához igyekszem. A kályhához dőlni jó, mert duruzsol, mert jó meleg, mert ahol kályha van, otthon is van. A hucul kályhán képek is vannak, izgalmas, titokzatos képek. És a képek mögött történetek, akár Chagall képei mögött.
Marc Chagall: A tánc
Nem csoda, a Kárpátok hegyvölgyeiben élő ruszinok közt épp úgy szól a magány, a bánat és az öröm a hegedűből, éppolyan a szegénység, mint a fehérorosz Vitybeszk-ben. A szegénységben meg úgy teremnek a mesék, mint a kapor. Csak szórják, szórják magjukat, azok repülnek a széllel innen oda, amonnan emide. Röpülnek a lengyel és zsidó és orosz és magyar és ruszin történetek, akár az apró és hegyes kaszatok, összekeverednek, aztán együtt kelnek ki. Ember legyen a talpán, aki megmondja, melyik szál honnan érkezett. Megtelik mesével a völgy, az apró falu, hegedűsök úsznak a levegőben, kecskék mondanak igazságot és vízitündérek tartják félelemben azt, akinek van félnivalója.
Már csak neki kéne ülni, leírni mindet, szórni bőven, mint nagymamám a kaprot a kert végébe.
Mert aztán úgy kibeszél kecskejáráskor az igazmondó kecske, hogy bújhatok szégyenemben a pad alá.
"A kaporleves kisimít,
a lengyel származásból,
nagymamámból ez maradt.
Apró, zöld szálak nedves ujjamon,
már az is jó, míg aprítom,
lisztes rántásba habart
kapor illata elszántan kúszik
konyhán, át előszobán,
leng, a lélek új erőre kap,
tejfölre szedett bársony
fáradt torkomnak az első falat,
szorongó gyomrom ellazul,
átmelegszem,
nem fázom annyira."
(Ez maradt)
A vers vagy tizenöt éves, de a kaporleves mit sem veszített bársonyából. És a történetek a kályhán, azok sem, az ember már csak ilyen, kályha, leves vagy mese - melegíti így vagy úgy testét, lelkét mindenfajta hideg ellen.
Decemberben nekilátok, hideg lesz úgyis, a könyv kéziratával meg el kell készülni tavaszra.
A Kályhamesék Bangó Aliz gyönyörű hucul kályhacsempéi nyomán kelnek életre.
(A legalsó kályhacsempe Aliz névjegye. A képen Marci fiam mint kisinas, és Szotyi kutya is látható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése