2015. november 19., csütörtök

ERZSÉBET-NAPI ÁTUTAZÓ

Szelíd novemberi este. 
Váratlan idő. Váratlan időm keletkezik, ma mindenki későn ér haza, és egyedül vagyok. Fáradt is. Kellene egy jövő évi naptár. Beszaladok az evangélikus könyvesboltba. Nehezen találom, a kis üzlet a templom mögé bújt az átépítés miatt. Még kisebb, de kedves zug, az ismerős eladó jelenléte az állandóság nyugalmával tölt el a kavargó, bolond napok, hónapok között. 
A Deák téren egy lány hang-on játszik. A templomlépcsőn az ezüstre festett szoborember határozottan rámutat. Veszek egy kávét papírpohárban. Maradok.


(Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=4pHmwySS3tM)

A lány kezében aranyló hangtállá válik a Deák tér, vizében békében nyüzsög az élet. 
A tengermély mindennapjai című természetfilmet nézem. Atlantisz, korallok, a háttérben óriáskerék, Erzsébet téri árusok, a Váci utca torkában kürtős kalács. Színes japán, német, orosz halak úsznak a félhomályban. A lány guggol, játszik, a zene tibeti meditáció és gyógyító hangtálak bongását idézi, időnként az evangélikus templom órája is csatlakozik hozzá. Összecsengenek. A padokon teknősök őrizgetik az örökös mozdulatlanságot. 
Rózsákról akartam írni ma, nem a mélyzöld, aranyló csillámú tengerről, és verset, nem blogbejegyzést. Köszöntőt, de ez a hang túl messze hömpölyget a sorvégektől. A rózsákat Erzsébet nagymamámtól hallottam először, a csodát, amikor a királylány a télben a koldusoknak titokban kenyeret vitt, és rózsává váltak a kötényében, hogy le ne lepleződjön. Koldusok a Deák téren is vannak, és én nem vagyok eléggé Erzsébet, a pénz mellé cigarettát nem adok. Nincsenek rózsák a kötényemben. Ma ezt tanultam. 
Azt is nemrég tudtam meg, hogy volt egy kertész, Márk Gergely volt a neve, rózsákat nemesített, csupa híres rózsát, és az arca olyan szelíd, mint itt a teknősöknek a padon. Az Árpádházi Szent Erzsébet rózsája aranyérmet kapott Rómában a rózsaversenyen, azt is akkor hallottam először, hogy a rózsáknak van versenye. Hát nem csodálom. Ez a rózsa aranyat ér.


(A kép forrása: http://cinnamon4x.cafeblog.hu/2015/06/19/teljes-pompaban-magyarorszag-legnagyobb-rozsakertje-a-rozarium/)

Azért azt még szerettem volna, hogy 

Erzsébet csöndes volt. 
Nagymamám.
Annyi jó ebédet,
annyira egészet
soha nem eszem már talán.
Mert amíg ő főzött,
mindegy, hogy sütőtök
volt és négy karika kolbász
per fő a levesbe, az is csak hetente,
és hogy a kenyér se sonkás
csak baracklekváros,
de volt mákos és diós bejgli,
lehetett a parkba menni,
a konyhában bordó kockakő,
volt sakk és römi, 
ki nevet a végén,
és érettségi félév
- hát nem jár ezért
egy rózsatő? 
egy csillagköz? egy fényév?



                                                            



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése