2017. március 19., vasárnap

NÁLUNK ÁCSOK

Nálunk ácsok dolgoztak két napig, és még soha nem láttam közelről ácsokat dolgozni. Ácsnak lenni pedig felettébb szép mesterség, sokféle képesség kell hozzá. Kell például erő és bátorság. De nem a ragadozóké. Az ácsok a türelmet és az alázatot is jól ismerik.  Pénteken még hétágra sütött  nap, száradt szépen a világos cseresznye-lazúr, tapsikoltak volna a jázminok is, de még csak március van. Másnapra megjött az eső és csak három fok volt reggel, de az ácsok nem rettentek, pedig rettentő vizes volt minden és a szél is fújt cefetül.



Én bentről néztem, hogy épül a tető, csak néha szaladtam ki teával, kávéval, és csodáltam, hogy lehet ilyen szakadó esőben állni a létra tetején és rakni szép sorba nagy gonddal a cserepet.


A második réteg festék már védelem alatt került a fára, és hát épp ez minden tető jelentése. Biztonság. Az oltalom-készítés az ácsok dolga, ennél kevés méltóbb feladat lehet az életben, és bár jobban örültem volna, ha nem akkor zajlik mindenféle munkálat a házban, amikor különböző határidők szorítanak, jobb lenne nyáron, így terveztem, de hát tervezhet az ember, ha az ácsok és az asztalosok épp most, a böjti szelek idején értek rá. Eszembe is jutott, hogy hát akkor húsvétra már minden rendben lesz. Az ács fia megváltó ünnepére. Úgy tudjuk, Jézus maga is dolgozott az ácsműhelyben, meglehetősen gazdag jelentésmezőn bóklászhatunk, ha belegondolunk ebbe. A fa, a magasság, az erő, a szelídség, hű, beleszédül, aki belegondol. De aki nem bírja, ne legyen ács, szédülősöknek semmiképp nem való.


Edward Stott (1859-1918): Az ácsműhely

Forró gulyást ebédeltünk, mert közben végre elkészült a konyha is, megtanultam örülni újra a mosogatónak és a gáztűzhelynek. Aztán elment mindenki, csönd lett, ma reggelre pedig kisütött a nap.


Megszemléltem alaposan a kert minden zugából a kész tetőt, végre nem ázik majd a házfal és a garázsajtó, és ki lehet ülni, nem baj, ha cseperegni kezd.


Szapphó nászdal töredéke is előbukkant, meg az, hogy tulajdonképpen Salingernek, az egyik regénycímébe rejtett utalásnak  köszönhető, hogy bekerült a szélesebb köztudatba. 
A Magasabbra a tetőt, ácsok! a regényből és az esküvőről is eltűnő vőlegénye, Seymour meglóg a násznép és a hagyományos protokoll elől, és talán épp ettől nő magasra. 

Föl jól, föl a tetővel!
             Hümenaiosz!
Magasabbra, magasra, ti ácsok!
             Hümenaiosz!
Magas a vőlegény, mint csak Árész,
sokkal magasabb a nagyoknál.
                      (Devecseri Gábor fordítása)

Érdekes, hogy Hümenaiosz,   Aphrodité és Dionüszosz fia a házasság és a lakodalmi menet istene egy strófába kerül az ácsokkal, ennek nyilván egészen praktikus és szakrális oka is akad.



Hogy a praktikus és szakrális kézen fogva párban, a konyha-dolgozószoba elkészüléséből is kiderül. Kint ácsok, bent asztalosok, faforgács és nyomában szépség mindenütt, a főzés és írás tere végre kialakult és nagyon örülök, és akkor most nekilátok mindannak, amit eddig halogattam. De előtte még iszom egy kávét és nézem egy kicsit a madarakat, épp azt az alkonyati koncertet adják, amit lefekvés előtt szoktak. Az asztaltól pedig pont a hársfára látok.





4 megjegyzés: