Örömök

Tegnapi öröm:

http://www.andrekertesz.hu/?p=528

A nyilvánvaló örömön túl még az alábbiak értek:

A Nemzeti Múzeum dísztermében ücsörögni egy asztalka mellett.
Találkozni volt múzeumpedagógia tanárommal, Kesik Gabival, aki ez alkalommal pezsgőbontással foglalatoskodott - természetesen a történelmi játszóházak alapvetése szerint, vagyis rendkívül korhűen durrogtatva a Törley rozét.
Végigbóklászni az André Kertész Retrospektív kiállításon egy remek vezetővel.

De a legnagyobb öröm mégis az, hogy egy olyan művésszel, mint amilyen André Kertész volt, valamilyen közösségbe kerül az ember. Vagyis nem. Micsoda nagyképűség. Hiszen kölcsönös választásról sajnos szó sem lehet. Maradjunk a közelségnél.
De ez a közelség, mint egy szépen rakott, vajsárga cserépkályháé, megmelengeti az embert.

Apróbb örömök:

Hallgatni a Cabaret Medrano pompás zenéjét.
Távozóban, a múzeum lépcsőjén Katával és Andrással összefutni.
Később egy jó kávét inni a Múzeum Kávéházban Gabival (nem Kesikkel).
Megkönnyebbülni, hogy hazáig senki nem trombitált a fülembe, és nem robbantott a közvetlen közelemben petárdát.

Írhatnék bajokról is. De ma nem.

Szeretnék boldog új évet kívánni mindannyiunknak.