Alakulhatnak úgy a dolgok, hogy az ember, annak ellenére, hogy nem vonzódik a kutyákhoz, mégis egy számára ismeretlen, nagytestű, fiatal, fekete kutyával focizik, aki apró, kék labdáját reménykedve ejti a lába elé. Mindezt egy vadszőlőindákkal beszőtt falú, idegen ház kertjében, miközben fia hegedűjét, amiről letört az ében, magához öleli, és reméli, egyszer csak meghallják hangos hahó, hahó kiáltásait.
Úgy is alakulhat, hogy a kutya bánatára el kell indulnia, és az értékes hangszert, mely édesapjáé volt gyerekkorában, az idegen ház teraszán lévő asztalra helyezi egy dióval rakott kosár takarásába, és bízik benne, hogy a hangszerkészítő lel rá előbb, nem pedig egy alkalmi tolvaj, miután a kedves és játékoskedvű eb őt is beengedi a kertbe.
Alakulhat úgy is, hogy az ember kedves ismerőse azért nem válaszol a levelére, mert váratlanul a szívambulanciára kerül, és ugyanezen a napon, bár kevésbé váratlanul, szeretett, öreg kutyája elpusztul.
Az, hogy a jól sikerült Credo-lapszámbemutató és felolvasás után -- ahol csupa olyan emberrel ismerkedik meg, akivel szívesen eltöltene néhány hetet egy lakatlan szigeten, békében elmélkedve a világ folyásáról és Isten dolgairól -- pompás bundáskenyér-vacsorát költ el, narancsos teát iszik, és örvendezik három gyereke jó étvágya láttán, nos, mindez nem változtat azon, hogy a Gellért-hegy alatt az Ínség-szikla száraz, és azon sem, hogy az ígérkező szűk esztendő mekkora baj, ha üresek a csűrök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése