Hittem abban is, hogy ha az irodalom az okulni vágyó emberiség számára holmi kerülendő visszásságot felmutatott már a maga szerény, de mégis művészi eszközeivel, akkor az emberiség (de legalábbis az emberiségnek a Parlamentbe kerülő számos, epedő lelkű, okos, szép fia) törekszik majd elkerülni ama visszáságokat, ha pedig gyengeségénél fogva mégis beléesne egyik-másik kísértő csapdájába, felismerve a haszontalan cselekedetet, pironkodó orcáját a bűnbánat sós könnyei mardossák majd.
Akkoriban olvastam Mikszáth Parlamenti karcolatait is, és borzadva gondoltam arra a letűnt, provinciális, önérdekekért lobbizó, korrupcióra erősen hajló világra, ami (hála Istennek, örvendeztem) nem jöhet vissza többé. Vissza soha többé.
Hiszen kiszabadulva a diktatúra mákonyos dunsztosüvegéből, beszippantjuk a szabadság friss, mondhatni ózondús levegőjét, és kijózanodva végre, végre, VÉGRE a tatártörökosztrákorosz elnyomatásból, megépítjük a saját jó kis országunkat.
Nos, nem így alakult. Ez viszonylag hamar kiderült. Lehet, hogy addigra már huszonhárom és fél éves is voltam. Az is, hogy a képviselők egy része több, mint valószínű, hogy még nem olvasta az idézett kedves palóc szerző idevágó írásait. Hát ez lehet a baj.
Ha olvasta volna, akkor bizonyára kerülné ama visszásságokat, de ha ez nem is sikerülne neki, akkor pironkodó orcáját, stb. lásd fenn.
Ezért szerény javaslattal élek:
Nem lehetne, hogy a mindenkori képviselők beiktatásuk előtt egy rövid olvasmánylistát kapjanak kézhez, és mielőtt megkezdenék szolgálati idejüket, annak mintegy előfeltételeként számot adjanak az olvasottak értő befogadásáról? (Műveket bizonyos helyzetekben újraolvasni sem haszontalan, érdekes újabb jelentésekkel gazdagodhatnak korábbi olvasmányélményeink.)
Mikszáth Kálmán említett művén kívül Balzac, Csehov, Móricz, Ady egyes írásait is javaslom még felvenni a listára.
Cserébe szívesen eltekintek a gyöngykoszorútól.
http://szabokriszti.hu/wp/?p=80, )
