2013. május 30., csütörtök

KÖNYVHÉT: KŐHÁZ, MALÉNA KERTJE

Szeretettel várok mindenkit a Könyvhétre megjelenő két könyv bemutatóira és a dedikálásokra.
Június 7-én pénteken 4 órakor a Liszt Ferenc téren, az Írók Boltja előtt.

A Maléna kertje című meseregényt június 8-án fél 4-től dedikálom Simonyi Ceciliával, a Vörösmarty téren, a Naphegy Kiadó standjánál.

 
Részlet a regényből:
http://irocimborak.blogspot.hu/

És lesz még egy izgalmas könyv, a Pagony most megjelenő kortárs meseantológiája, A kalóz nagypapa.
A kiadó ajánlójából:
"A kalóz nagypapa című meseantológiában legjobb kortárs íróink - Marék Veronikától Szabó Borbálán keresztül Lackfi Jánosig - mesélnek a családról. Humoros és komoly történetek váltogatják egymást: megszületik a kistestvér, felköltözik a nagypapa a városba, fellázad a tévé, a nagymama rendbe szedi a rendetlen családot, a gyerekek hazahoznak egy kóbor kutyát. De persze a nehezebb témák is előkerülnek: ha elfogy a pénz, ha elválnak a szülők, vagy újra kell kezdeni az életünket - úgy, hogy mégis mindenkinek jó legyen.
Egyszóval zajlik az élet, hol szeleburdin, hol komolyabban – hol sírunk, hol gurgulázva nevetünk. Ahogy a családokban ez előfordul."
Az én mesém az antológiában az ikrekről szól.
Bemutató:
Vörösmarty tér június 8., szombat, 14.00, Nagyszínpad: Kalózok és mesék

És egy interjú:
http://salata.rukkola.hu/rukkolirok/rukkolirok-molnar-krisztina-rita/

(Eddig is nagyon szerettem a ruccolát, magában is szoktam legelni  kertben, de ez az oldal még kedvesebbé tette.)

2013. május 20., hétfő

ÉN-EK



„A város szélén, Füge Maléna kertjében kezd bonyolódni Molnár Krisztina Rita meseregénye. A biztonságot adó kertben, amiben egy hársfa és egy tölgyfa áll, és ahol Máli magányos délutánjai telnek, és ahová végül minden szereplő belép. Szibill, a több ezer éves tücsök, Máli sokáig egyetlen társa, aztán Janó, aki lehet, hogy utcagyerek, a nagyszájú Luca, a törpesünök gazdája, és Bicajos, a postás, akinek szintén megvan a maga titka. A kertből, ahová Máli egy faágak közt megbújó rejteket álmodik, de ahonnan mégis ki kell lépnie ahhoz, hogy elmenjen bodzát szedni az utcagyerekkel, akinek a nagymamája kórházban van, vagy azért, hogy megfesse a macskamúmiát és hogy végül egészen a görög Kréta szigetéig repüljön, ahol megérti, mit is jelent valójában, hogy minden folyó a tengerbe igyekszik. Az átváltozás meséje a Maléna kertje, az események – akár Ovidius átváltozás-történeteiben – az egymásra találás és az elválás élményei körül bonyolódnak, számtalan izgalmas fordulattal és meglepetéssel.”

        Szvetelszky Zsuzsa a Maléna kertje című meseregényről



„Tűz van, tűz van, ég a város, ég a ház is: minden elpusztul, ami eddig számított. Ráadásul a tűz körül, az emberek között ott sürgölődik a gonosz is, de nem táplálja, hanem oltja. Ezzel a nyugtalanítóan álomszerű, klasszikus lüktetésében is szabálytalanul csapongó, félelmetesen lobogó verssel kezdődik ez a könyv, mintha már első versében is felégetné, amit a nyugodt kötetcímmel, a Kőházzal felépített. Ahogy tovább olvasunk, egy pillanatnyi idill (néni a napon, pásztorlányka) után mindjárt jön az „őrült nő”, aztán a „felizzó” „feszítő” vágy és sóvárgás, „fortyog a tűz az erekben”: láng bujkál ebben a könyvben, felizzítja a gyanútlan olvasót. Nem lehet abbahagyni. Csupa tűz, csupa sodró, feszítő kérdés. Muszáj odafigyelni rá. … Mi van, ha „zsarátnok fészkel” benned, ha nem alszol a „sodró” vágytól, ha nem alszik ki benned a tűz és csodát várva világítasz, mint a folyosón égve hagyott villany, „mint egy fénysor/ a karácsonyt váró balkonon”? Mi van, ha ez a tűz tartja fenn benned a fény ígéretét, és számodra ez a vágy az igazi szolgálat? Mi van, ha nem szűnsz meg égni? Ha nem fogadod el, mint Kosztolányi, hogy otthon vagy a világban, de nem vagy otthon az égben? Ha nem ismered el József Attilával, hogy „nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret?” És mi van, ha elhiszed, hogy a fény legyőzi az időt?”

 Részlet Szabó T. Anna a Kőház című verseskötethez írt utószavából

Az esten közreműködik:

Záhonyi Enikő - ének

Simon Attila - zongora


A jövő hétfő esti alkalom az ősz óta Pátyon zajló két irodalmi sorozat záróeseménye.
 http://irodalmiklub.blogspot.hu/

2013. május 16., csütörtök

Vivaldi, Kristiina Ehin és Harnoncourt

Jaj, de jó, holnap megint kezdődik a Műfordítók hétvégéje Dobogókőn! Ezek a napok az év derűs napjai szakmai szempontból. Szlukovényi Kata a legkedvesebb szobatárs, amióta Nádori Lici az első műfordító hétvégén egy szobába osztott be minket, gondolva, költő egy költővel jól megfér. Abszolút igaza lett, ráadásul Kata meg én versfordító műhelyt tartunk majd, ahogy tavaly, várom, ki mire jutott, mindig izgalmas, ki hova fordítja az azonos szövegeket. Idén az ismeretlen nyelvről való versfordítás kérdését vetettük fel, vagyis azt, amikor a nyersfordításon és az eredeti, mondjuk észt vagy barokk olasz szövegen kívül nem áll más rendelkezésre. De akkor hogy lesz belőle szótagszám, ritmus, forma, vagyis - műfordított szöveg? Kata Kristiina Ehin kortárs észt költő egyik versét hozza - gyönyörű vers, akárcsak a szerző, öröm volt fordítani! -, én pedig Vivaldi ( ő sem csúnya...) Négy évszak-szonettjeiből a Tél tételhez tartozót. Itt nem az olasz okozza a nehézséget, de barokk olaszul ki tud? Szerettem Vivaldit fordítani, annál is inkább, mert míg a szonettel bíbelődtem, hegedülni tanuló fiam épp a Tél-tételt tanulta, édesapám pedig vezényelte. Nem megrendezett jelenet volt, sokkal inkább az olyan gyakran előforduló hihetetlen egybeesés. És az sem véletlen, hogy a Maléna kertjé-ben Szibill, a többezeréves tücsök épp ezt a tételt játssza a mese egy igen jelentőségteljes pillanatban. Harnoncourt, a bécsi karmester és zeneesztéta írja: a barokk zene beavatott hallgatót feltételez. A zenei alakzatok szöveg nélkül is felidézik a tartalmi asszociációt. Reményeim szerint fordítva is igaz: a szonett vonósok nélkül is felidézi a dallamot. A Műfordítók Szakmai Hétvégéjéről bővebben: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:WZDrNC4rvhQJ:prae.hu/prae/news.php%3Faid%3D19561%26cat%3D3+&cd=1&hl=hu&ct=clnk

2013. május 13., hétfő

TÜCSÖK ÉS KABÓCA

Akkor lépett be a konyhánkba, amikor Annával beszélgettem Szibillről. Jelentőségteljesen, de nem hivalkodva megállt a a konyhakövön. Lujza macskánk is megdöbbent, bár ő valószínűleg nem azért, amiért én.
Biztos voltam benne, hogy nem véletlen, hogy épp akkor érkezett, amikor Annának azt meséltem el, milyen különös, hogy épp most, amikor a Maléna kertje nyomdába kerül, jelenik meg Pataki Elvira könyve, a Tettix, amire egy nagyon kedves ismerősöm hívta fel a figyelmem. A könyv a tücsköt mint az ókori görög irodalom szakrális-poétikai szimbólumát vizsgálja, amikor meghallottam, olyan izgatott lettem, mint egy gyerek. A tücsök-motívum évek óta érdekel, vonzalmam az apró fekete rovar iránt még akkor kezdődött, amikor Vásárhelyi Tamás fő-fő-fő rovartanász a Természettudományi Múzeumban egy alkalommal felhívta a figyelmem a kabócák és tücskök szépirodalomban előforduló fordítási tévedésből eredő összekeveredéseire.
Épp Weöres Anyó-járól beszélgettünk, amikor megtudtam, hogy hány tücsök van az irodalomban, amelyik valójában kabóca. Például ez is:

"Ha tücsök leszek, fekete tücsök,
 majd megállj, még visszahívnál -
 Nem lesz, aki ágyba küldjön
 és az orrod megtörölje,
 mászkálhatsz a kerítésen,
 pottyanhatsz a csunya földre.
 Jó lesz, jó,
 neked is, nekem is jó..."

Pedig hát kabóca (tettix) és tücsök (gryllus) egyáltalán  nem mindegy, már csak identitás szempontjából sem, nem beszélve a szimbolikáról. A kabócák a Múzsák szent állatai, a római nők a zene szeretetének jeléül viseltek gyönyörű cikáda fibulát ruhájukra tűzve. Akkor arról írtam, hogy is lehetne közelíteni egymáshoz a természettudományos szemléletet és a szépirodalmat, ezt tartottam szem előtt akkor is, amikor Szibill, a több mint ezeréves  tücsök, aki Maléna legfontosabb társa, aki cikáda fibulának álcázva kénytelen végighallgatni a kislány zongoravizsgáját, felhívja a figyelmet rá, hogy ő bizony nem kabóca.
De nem is ezt akartam írni, csak azt, hogy amikor a tücsök megállt a kövön, majdnem felsikoltottam örömömben, és persze azonnal feltettem a konyhapultra, mert Lujza kíváncsisága is felettébb növekedett, és Anna is elhűlt a telefon másik végén, hogy nahát, és tényleg épp most. Valahogy minden épp most van, mint kiderült, Anna jól ismeri Pataki Elvirát, amin legalább úgy meglepődtem, mint Maléna édesanyja, amikor megtudta, hogy Szibill személyesen ismerte Vivaldi mestert.
A Maléna kertje egyébként a Naphegy Kiadó gondozásában jelenik majd meg a Könyvhétre Simonyi Cecilia gyönyörű illusztrációival. Ez a kép a könyv utolsó képe. Szibill azon a keskeny sávon, a tenger és a part közt áll, ahol annyi minden átélhető, ami sehol máshol. Ahogy Weöres egysorosában is csak ott lehet "Játszani kék tenger peremén ragyogó kavicsokkal."

 

2013. május 8., szerda

RAKOVSZKY ZSUZSA NOVELLÁIRÓL

ECHO BEFEJEZETLEN DALLAMAI


Szeretettel hívunk és várunk minden érdeklődőt a Pátyi Könyvtár Irodalmi Klubjának következő estjére,
2013. május 13-án, hétfőn, 19 órai kezdettel! Kortárs szerzők elbeszéléseiből válogat
 
Molnár Krisztina Rita költő, tanár:


Rakovszky Zsuzsa költő, író, műfordító a kortárs költészet meghatározó alakja. Költői és írói munkásságát számos díjjal jutalmazták (József Attila-díj, Magyar Köztársaság Babérkoszorúja, Kossuth-díj). Versei, regényei, novellái egyaránt a mai magyar irodalom maradandó értékei.

„A Hold ősidők óta a női princípium jelképe, a szépség és a fény mellékbolygója. A novellák dominánsan női hősei olyan mellékbolygók - elképesztő már ez is, ez a mellékség, a csillagászatban a bolygók körül keringő égitesteket nevezik így -, akik megnyugvást jelentő hajlékot, menedéket nyújtó kapcsolatot keresnek, de bolygóságukból adódóan erre tartósan képtelenek. Történeteik látszólag szokványosak. Az ötvenes évektől napjainkig játszódó történetekben ismerős boldogtalanságok tűnnek föl rendre: válások, megcsalások, magányos gyerekek és öregek, beázott lakás és félreértések, kinőtt ruha, haldokló apa, be nem tartott ígéretek. Látszólag szokványos az elbeszélői hagyomány is, a freudi álompszichológiára építő Kosztolányi-novellák, a már említett Thomas Mann realisztikus, de költői írásmódja folytatódik lineárisan, ami a befogadót meghittségével csapdába is ejti. Az olvasó megnyugszik, nem fog elveszni a posztmodern szövegrétegek közt. De a második, harmadik novella után gyanút fog, valami mégsem stimmel ezekkel a történetekkel. Nem a sztori, nem az elbeszélőmód, hanem a rögzített képek kivágása a különös bennük. Miért éppen ott a keretük, miért éppen ott érnek véget, ahol? Mert az okosan komponált befejezések, a nagyon is tudatos befejező mondatok ellenére egyszer csak bizonytalanság vesz erőt az olvasón. Mintha elcsúszott volna a kép széle, és mondjuk Gulácsy festményén Beatrice jobb szélről a középpontba kerülne, de Dantéból csak az orrhegye és vörös köntösbe bugyolált válla maradna meg. Micsoda találkozás!”

(Részlet Molnár Krisztina Rita A lombok árnyéka című, Rakovszky Zsuzsa novelláskötetéről írt recenziójából)