Jaj, de jó, holnap megint kezdődik a Műfordítók hétvégéje Dobogókőn!
Ezek a napok az év derűs napjai szakmai szempontból.
Szlukovényi Kata a legkedvesebb szobatárs, amióta Nádori Lici az első műfordító hétvégén egy szobába osztott be minket, gondolva, költő egy költővel jól megfér. Abszolút igaza lett, ráadásul Kata meg én versfordító műhelyt tartunk majd, ahogy tavaly, várom, ki mire jutott, mindig izgalmas, ki hova fordítja az azonos szövegeket.
Idén az ismeretlen nyelvről való versfordítás kérdését vetettük fel, vagyis azt, amikor a nyersfordításon és az eredeti, mondjuk észt vagy barokk olasz szövegen kívül nem áll más rendelkezésre. De akkor hogy lesz belőle szótagszám, ritmus, forma, vagyis - műfordított szöveg?
Kata Kristiina Ehin kortárs észt költő egyik versét hozza - gyönyörű vers, akárcsak a szerző, öröm volt fordítani! -, én pedig Vivaldi ( ő sem csúnya...) Négy évszak-szonettjeiből a Tél tételhez tartozót. Itt nem az olasz okozza a nehézséget, de barokk olaszul ki tud?
Szerettem Vivaldit fordítani, annál is inkább, mert míg a szonettel bíbelődtem, hegedülni tanuló fiam épp a Tél-tételt tanulta, édesapám pedig vezényelte. Nem megrendezett jelenet volt, sokkal inkább az olyan gyakran előforduló hihetetlen egybeesés.
És az sem véletlen, hogy a Maléna kertjé-ben Szibill, a többezeréves tücsök épp ezt a tételt játssza a mese egy igen jelentőségteljes pillanatban.
Harnoncourt, a bécsi karmester és zeneesztéta írja: a barokk zene beavatott hallgatót feltételez. A zenei alakzatok szöveg nélkül is felidézik a tartalmi asszociációt. Reményeim szerint fordítva is igaz: a szonett vonósok nélkül is felidézi a dallamot.
A Műfordítók Szakmai Hétvégéjéről bővebben:
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:WZDrNC4rvhQJ:prae.hu/prae/news.php%3Faid%3D19561%26cat%3D3+&cd=1&hl=hu&ct=clnk
Jaj, de jó, holnap megint kezdődik a Műfordítók hétvégéje Dobogókőn!
Ezek a napok az év derűs napjai szakmai szempontból.
Szlukovényi Kata a legkedvesebb szobatárs, amióta Nádori Lici az első műfordító hétvégén egy szobába osztott be minket, gondolva, költő egy költővel jól megfér. Abszolút igaza lett, ráadásul Kata meg én versfordító műhelyt tartunk majd, ahogy tavaly, várom, ki mire jutott, mindig izgalmas, ki hova fordítja az azonos szövegeket.
Idén az ismeretlen nyelvről való versfordítás kérdését vetettük fel, vagyis azt, amikor a nyersfordításon és az eredeti, mondjuk észt vagy barokk olasz szövegen kívül nem áll más rendelkezésre. De akkor hogy lesz belőle szótagszám, ritmus, forma, vagyis - műfordított szöveg?
Kata Kristiina Ehin kortárs észt költő egyik versét hozza - gyönyörű vers, akárcsak a szerző, öröm volt fordítani! -, én pedig Vivaldi ( ő sem csúnya...) Négy évszak-szonettjeiből a Tél tételhez tartozót. Itt nem az olasz okozza a nehézséget, de barokk olaszul ki tud?
Szerettem Vivaldit fordítani, annál is inkább, mert míg a szonettel bíbelődtem, hegedülni tanuló fiam épp a Tél-tételt tanulta, édesapám pedig vezényelte. Nem megrendezett jelenet volt, sokkal inkább az olyan gyakran előforduló hihetetlen egybeesés.
És az sem véletlen, hogy a Maléna kertjé-ben Szibill, a többezeréves tücsök épp ezt a tételt játssza a mese egy igen jelentőségteljes pillanatban.
Harnoncourt, a bécsi karmester és zeneesztéta írja: a barokk zene beavatott hallgatót feltételez. A zenei alakzatok szöveg nélkül is felidézik a tartalmi asszociációt. Reményeim szerint fordítva is igaz: a szonett vonósok nélkül is felidézi a dallamot.
A Műfordítók Szakmai Hétvégéjéről bővebben:
http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:WZDrNC4rvhQJ:prae.hu/prae/news.php%3Faid%3D19561%26cat%3D3+&cd=1&hl=hu&ct=clnk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése