Szeptemberben már délután nyakunkba tekerjük a kendőt, begomboljuk a kardigánt, a kabátot, a farmerdzsekit, a felöltőt. (Tényleg: ölt még valaki magára felöltőt...?)
De még jobb behúzódni valahová a fázósan töpörödő napokon.
Egy jó kis helyre, ahol nem csap a hirtelen szél az arcunkba, nem szivárog be a nyirkosság a zoknink és nadrágszárunk közt támadó alattomos résen, hogy aztán egészen a csontokig kússzon.
A biatorbágyi
Kisgombos padlása jó kuckó. Ősztől szerda délutánonként folytatódnak a kisebb és nagyobb kamaszoknak tartott
Szószövő foglalkozások.
Szeptember közepétől a nagyobbaknak és a felnőtteknek kéthetente kinyílik a
Vers-kapu is, ahová gimnazistákat, egyetemistákat, felnőtteket hívunk.
A Szószövő-t télen kezdtük, és a nyári
Maléna-tábor magját a szószövős gyerekek adták. A Maléna-táborét, amiről még nem is írtam. Pedig a nyár legszebb hete volt.
Akkor, az első napon is esett az eső, mint most. Nem is esett, ömlött. De bezsúfolódtunk a szobába, és belevágtunk:
Úgy ismerkedtünk meg, hogy soha többé nem felejtettük el egymást. Mert mindenki elmesélt egy réges-régi történetet a családjáról. És azt is, hogy mit jelent a neve.
Délután a szabadságról, a bezártságról, a csapdákról és a kiszabadulásról beszélgettünk, és megismerkedtünk Weöres Sándor Öreganyó című versével...
...aztán megérkezett Bangó Aliz, akivel Szibill tücsökkalitkáját készítettük el a műhelyben.
Volt zsíros deszka bőven... és bodza-szörp, és nápolyi...
Pihenésképp meg gombfoci...
Másnap a kuckók fontosságáról társalogtunk. Kiderült, hogy ki szeret a radiátoron üldögélni, és ki az, aki inkább az ágy alá bújik, ha csendre és békére vágyik. Milne Magány című versét meg is tanultuk.
Poharaink és gombokból készült pohárjelzőink...
Míg mi verset ritmizáltunk és memorizáltunk, a háttérben segítő kezek készítették elő kemény munkával a kúpcserepeket.
Aztán mindenki megtervezte a kuckója házszámtábláját...
... és csak festettünk, csak festettünk...
Míg el nem készült mindegyik gyönyörű tábla... egy egész falut be tudnánk rendezni kuckókkal...
A délután az időé volt...
... az óráké...
... és a homokóráké...
...és nem próbáltuk meg rabságban tartani az időt, de emlékbefőttet azért készítettünk.
Gombos Kata gyönyörű befőttje, avagy bóbiták az ég kékjébe mártva:
A harmadik napot a zenének ajándékoztuk. Aki csak tudott, hozott hangszert. Ezen a napon igazi csodák estek...
A diófa alatti gyep ideális helyszín,
ha meg szeretnénk tudni, kik voltak a barokk zene mesterei, Vivaldi és Bach...
... a kőrestaurátor kertje pedig ideális terep arra, hogy előkapjunk egy barokk címerpajzsot...
Beszéltünk a hangszerekről...
...és alapítottunk egy kamarazenekart, és egy kórust... és zengett a Parasztkantáta a kertben...
És erről igazán álmodni sem mertem...
Délután megérkezett Timár Mihály, hogy segítségével a népzene ösvényeit is bejárjuk.
Megtanultuk, hogy lesz két kanálból hangszer,
... egy vájdlingból és egy fakanálból dob.
Táncoltunk,
és táncoltunk,
és táncoltunk...
Egy kis lógás a nap végén...
A negyedik napon mindenkit begipszeltünk...,
de nem azért, hogy megtréfáljuk a szülőket...,
és nem is azért, hogy kipróbáljuk, milyen egyiptomi freskónak lenni...,
(pedig nem is rossz...)
... és nem is azért, hogy szomorú
vagy vidám hadirokkantakat játsszunk...,
hanem azért, mert így lehet a legjobban macskamúmiát készíteni:
Macskamúmia-barátság
Közben-közben pihenés vagy felolvasás a zugban:
És akkor eljött az utolsó nap, amit egyáltalán nem vártunk, ennek ellenére eljött. Nagyon zsúfolt nap volt, lehetett volna kettő is... vagy három...
Délelőtt levelet írtunk, hogy elvihessük bringával a postára,
mintha Bicajos megsokszorozódott volna...
amíg a slambuc főtt a bográcsban...
Végül pedig megünnepeltük Maléna névnapját, ahogy azt Szibill szerint kell.
Díszbe öltöztettük az asztalt...,
fügekuglófot ettünk, énekeltünk, és lakmároztunk.
Hát, örülök, hogy..., akkor majd ősszel vagy jövőre... vagy valamikor biztosan...
