Ha lett volna egy lányom, Annának neveztem volna el.
Amikor először bújt gyerek a hasamba, lánynak hittem, gyöngyöt fűztem vele gondolatban, és százszorszép-koszorút. Együtt fújtunk pitypangbóbitát. Aztán kiderült, hogy két fiút várok, még később pedig az, hogy fiúkkal is lehet bóbitát fújni.
Anna nem lett, és három királyfim kitöltött minden időt.
Az Anna szépséges név, Kosztolányi szinte mindent megírt róla, amit meg lehet. Én sem szabadulhatok szimmetriájától, feltételes módjától, komolyságától. És attól, hogy úgy gurul ki az ember szájából, mint a gyöngy. Vagy a pára egy hideg, novemberi reggelen.
Tapintatos, tiszta üzenet a kegyelemről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése