A Budajenő és Telki határában álló aprócska kápolnáról szeretnék mesélni. Nem csupán a pusztulástól való megmeneküléséről, hanem arról is, hogy a felújítás végére váratlanul mit kaptam ettől a majdnem eltűnő, XIX. század elején, a betelepített sváb családok által emelt épülettől. Pontosabban attól a váratlan fordulattól, hogy szeptemberben, az utolsó nagy megbeszélésen kiderült, hogy a kápolna avatása október 20-án lesz, az októberi Mária-zarándoklat keretében, és hogy az apszis díszítését addig meg kellene oldani. Ma elkészültünk a festéssel, és vállalva az alanyi költészet nehézségeit, megpróbálok tényszerűen, de óhatatlanul személyesen érintve beszámolni a Mária Királynő Kápolnáról.
 |
| Ma este készült el az apszis festése |
A kápolna a szocializmus évtizedei alatt elképesztő állapotba került. Tulajdonképpen csoda, hogy nem tűnt el egészen a föld színéről. Az, hogy romhalmazzá vált, jelentős részben annak köszönhető, hogy a mögötte elterülő völgyet szemétdombnak használta a falu - a Mária-kápolna kegyhelyből értéktelen és fölösleges melléképületté vált. Annak ellenére, hogy a hívek előtte másfél évszázadon át tartották tiszteletben és hogy a kápolna körül zajlottak az aratás utáni ünnepségek.
 |
A kápolna állapota a 2010-es évek elején
A Telkihez tartozó kápolna felújítását a Kokukk Egyesület kezdeményezte 2014-ben. A két falu, Telki és Budajenő polgárai és keresztény hívei, civilek, cserkészek és más önkéntesek összefogásával az egyesület szervezőmunkája mellett azóta dolgoznak az egykori kápolna újjászületésén. Több mint ötven pénzadomány, természetbeni adomány és rengeteg önkéntes munka járult hozzá, hogy a Mária Királynő Kápolna megmeneküljön.
Harkai Gábor atya, a két falu plébánosa avatja majd szombat délelőtt 10 órakor
a Zsámbéki-medence több települését érintő októberi Mária-zarándoklaton.
A kápolna ügye azonban nem csupán a katolikus hívek ügyévé vált a felújítás ideje alatt. Vallási meggyőződésre való tekintet nélkül sokan tartották fontosnak, hogy az épület megmeneküljön, hogy a szakadozott múlt egy darabja összekapcsolódjon a jelennel.
|
 |
| Az elkészült kápolna ősz elején. A kép nem csupán azért készült hátsó perspektívából, mert szépek fölötte a felhők. A felújítás idejére Telki elkészült az egykori - addigra már nagyon megemelkedett szintű - hulladéklerakó rekultivációjával. Ezzel, mivel a tervrajzon sehol nem szerepelt a kápolna épülete, sajnálatos módon tovább emelkedett a talajszint. Így az egykor magaslaton álló kápolna mögül az esővíz - az elvezető drének beépítése és a vízelvezető árkok ellenére - titokzatos utakon befolyik az épület alá. Vagyis, amikor azon a szeptember eleji megbeszélésen Takács Annamáriával, régi múzeumpedagógus társammal megálmodtuk és elvállaltuk a kápolna apszisának festését, már tudtuk, hogy a fal vizes, majd újra szigetelni kell, és hogy amit most festünk, hamarosan megsérül a kövekbe és vakolatba szivárgó nedvességtől. De úgy döntöttünk, így is belevágunk, és ha majd megoldódik a víz elvezetése, újra nekilátunk. |
 |
| Amikor szeptemberben elkezdtük a festést, még olyan meleg volt, hogy elég volt egy ujjatlan póló |
Az első dolgunk az volt, hogy konzultáltunk Purnhauser Rozinával és Kozma Péterrel, a fiatal restaurátor házaspárral, akik - hát nem különös? - épp mostanában költöztek Telkibe. A mésszel festett kőfalak festése ugyanis nem történhet akármilyen festékkel. A kék festék - pontosabban kékkel színezett mész - felvitele előtt újra kellett meszelni a frissen festett falakat, majd vas-oxiddal feketére festeni. A három réteg így, nem teljesen szárazon kerül kapcsolatba egymással.
És sajnos, ahogy ez a képeken is látszik, a falban kifürkészhetetlen utakon bolyongó vízzel.
 |
| A lábazatot is újrameszeltük, bár ez nem segít a felszivárgó nedvességen |
 |
| Az ív Festés közben aztán különböző általunk ismeretlen feladatokkal találtuk magunkat szembe. Hogy rajzoljuk meg a sötétkék égboltot és a kápolna fehér előterét elválasztó ívet egy olyan felületen, amiben semmi nem egészen szimmetrikus és semmi nem teljesen sík? Addig még könnyű volt, hogy ceruzával, hogy végül feltehessük a maszkolószalagot. De hogy lesz egyenes? Aztán egyszer csak bevillant az egyetlen lehetőség: csukott szemmel! Álltam a kőoltáron ceruzával a kezemben, még egyszer összenéztünk Annamarival, aztán becsuktam a szemem. És tényleg. Ha nem zavarja a mozdulatot a tekintet kontrollja, sikerül. Nagyon örültünk neki. Úgy tűnik, ebben a térben visszanyeri az ember az egyensúlyát. |
 |
| Vas-oxid kevergetés Hétről hétre hűlt a levegő, egy idő után már pulóverben festettünk, de se a hideg, se a vas-oxid feketéje nem komorított el minket. Pedig egyikünknek sem volt könnyű ez az időszak, sokszor fáradtan és bonyolult idősakkozással sikerült megteremteni a kápolna idejét - de a kápolna-festés kiragadja az embert mindenből, amit egyébként csinál vagy érez. Végtelen idő és békesség - ez történt minden alkalommal. |
 |
| Az első csillagok A kék festék felvitele után még egy hetet kellett várnunk, hogy elkezdhessük festeni a csillagokat. Pedig már nagyon szerettük volna! Eszembe jutott a Mary Poppins is, az ikerlányok, Corry néni lányai, akik a gyömbéres sütemények ezüstcsillagait ragasztják az égre. De ezek arany csillagok, és Gábor atya arra is emlékeztetett, hogy az Európai Unió zászlójának csillagai - bár sokan hiszik tévesen, hogy a tagállamokat jelképezik - valójában a hagyományos Mária-ábrázolásokon szereplő csillagkoronáról kerültek a zászlóra. De amikor az apszisban, ebben a szűk és óvón görbült térben guggoltunk (térdeltünk, hasaltunk nyújtózkodtunk a fejünk fölé) órákon át, már nem jutott eszembe semmi más, csak az, hogy ez jó. Hogy biztonságos és szép. Máriáról is szerettem volna írni. Nem csak azt, hogy a héber eredetű név egyik jelentése: tenger. És hogy a kápolna belső fala éppolyan szeszélyesen hullámzó, mint a végtelen víz. Vagy egy kötény. Az égbolt. Azt is, hogy az édesanyám, aki sajnos annyira fiatalon halt meg, Mária volt. Ez persze igencsak profán szempont, de engem ez a magán-kötődés is közelebb vitt ehhez a kicsi térhez. Amiben kuporogva és a csillagokat festve bőven volt idő, hogy mindenki eszembe jusson, akinek jó lenne egy kicsit megpihenni ebben a csillagos égbolt-kötényben. |
 |
| Örültünk és örültünk Nem tudom, mikor örültünk ennyire. És főleg így. Minden alkalommal alig vártuk. Most, hogy már biztosan tudjuk, jövőre újra kell kezdenünk, nem bánjuk egyáltalán. És nagyon várjuk a szombati ünnepet is. És szeretettel hívunk mindenkit, aki el tud jönni. És köszönjük, hogy. Nos, a végére már csak elnyelt félmondatok maradnak. Köszönjük az ajándékot. |
egymás mellett töltik a mai éjszakát -
és bár kisöprögettünk, mielőtt hazaindultunk,
ezt az apró látogatót nem zavartuk el.
