Kedves barátom és felesége főzőblogot indított. Sokan vannak így ezzel manapság, az internet a gasztronómiai blogírás virágoskertje. Nemzetközi versenyek jelzik, mennyire népszerű lett a műfaj. Néha a bőség zavarát érzem, és bele is borzongok: abszurd, hogy míg a világ nagyobbik része örül, ha jut egy tál étel naponta, a kevesek nem győzik túl- és túlszárnyalni egymást kulináriai csodareceptekkel.
Mégis. Mégis igent mondtam a kérésre, mert ez a blog más. Az én kemencém http://azenkemencem.com/ egyszerű ételeket mutat be, nem rafinált ételkölteményekben, biospecialitásokban, agyafúrt ínyencségekben tobzódik - és arra hív, lassítsunk, adjuk meg a módját.
Az alapanyagok beszerzésének, az ételek elkészítésének, az étkezésnek. A húslevesnek, a palacsintának, a halászlének is.
Dolgok módját megadni nem korszerű gondolat, nehézségeket okoz, kinek ideje, kinek pénze nincs erre a luxusra manapság. Megkeresni, melyik hentesnél kapható kukoricán nevelt csirke, utánanézni egy étel történetének, előkeresni a nagypapa fényképét a Dunából fogott ponttyal - idő. Emberléptékű idő. Erre lenne legnagyobb szükségünk.
Tehát igent mondtam, havonta egyszer a blog Irodalmi sarok http://azenkemencem.com/category/irodalmi-sarok/ című rovatában jelenik majd meg egy-egy írásom, lazán kapcsolódva valamelyik frissen elkészült ételhez. Ebéd utáni szieszta idejére.
Alább olvasható:
http://azenkemencem.com/molnar-krisztina-rita-halfogas/
Alább olvasható:
http://azenkemencem.com/molnar-krisztina-rita-halfogas/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése