TÜCSÖK ÉS KABÓCA

Akkor lépett be a konyhánkba, amikor Annával beszélgettem Szibillről. Jelentőségteljesen, de nem hivalkodva megállt a a konyhakövön. Lujza macskánk is megdöbbent, bár ő valószínűleg nem azért, amiért én.
Biztos voltam benne, hogy nem véletlen, hogy épp akkor érkezett, amikor Annának azt meséltem el, milyen különös, hogy épp most, amikor a Maléna kertje nyomdába kerül, jelenik meg Pataki Elvira könyve, a Tettix, amire egy nagyon kedves ismerősöm hívta fel a figyelmem. A könyv a tücsköt mint az ókori görög irodalom szakrális-poétikai szimbólumát vizsgálja, amikor meghallottam, olyan izgatott lettem, mint egy gyerek. A tücsök-motívum évek óta érdekel, vonzalmam az apró fekete rovar iránt még akkor kezdődött, amikor Vásárhelyi Tamás fő-fő-fő rovartanász a Természettudományi Múzeumban egy alkalommal felhívta a figyelmem a kabócák és tücskök szépirodalomban előforduló fordítási tévedésből eredő összekeveredéseire.
Épp Weöres Anyó-járól beszélgettünk, amikor megtudtam, hogy hány tücsök van az irodalomban, amelyik valójában kabóca. Például ez is:

"Ha tücsök leszek, fekete tücsök,
 majd megállj, még visszahívnál -
 Nem lesz, aki ágyba küldjön
 és az orrod megtörölje,

 mászkálhatsz a kerítésen,

 pottyanhatsz a csunya földre.
 Jó lesz, jó,
 neked is, nekem is jó..."

Pedig hát kabóca (tettix) és tücsök (gryllus) egyáltalán  nem mindegy, már csak identitás szempontjából sem, nem beszélve a szimbolikáról. A kabócák a Múzsák szent állatai, a római nők a zene szeretetének jeléül viseltek gyönyörű cikáda fibulát ruhájukra tűzve. Akkor arról írtam, hogy is lehetne közelíteni egymáshoz a természettudományos szemléletet és a szépirodalmat, ezt tartottam szem előtt akkor is, amikor Szibill, a több mint ezeréves  tücsök, aki Maléna legfontosabb társa, aki cikáda fibulának álcázva kénytelen végighallgatni a kislány zongoravizsgáját, felhívja a figyelmet rá, hogy ő bizony nem kabóca.
De nem is ezt akartam írni, csak azt, hogy amikor a tücsök megállt a kövön, majdnem felsikoltottam örömömben, és persze azonnal feltettem a konyhapultra, mert Lujza kíváncsisága is felettébb növekedett, és Anna is elhűlt a telefon másik végén, hogy nahát, és tényleg épp most. Valahogy minden épp most van, mint kiderült, Anna jól ismeri Pataki Elvirát, amin legalább úgy meglepődtem, mint Maléna édesanyja, amikor megtudta, hogy Szibill személyesen ismerte Vivaldi mestert.
A Maléna kertje egyébként a Naphegy Kiadó gondozásában jelenik majd meg a Könyvhétre Simonyi Cecilia gyönyörű illusztrációival. Ez a kép a könyv utolsó képe. Szibill azon a keskeny sávon, a tenger és a part közt áll, ahol annyi minden átélhető, ami sehol máshol. Ahogy Weöres egysorosában is csak ott lehet "Játszani kék tenger peremén ragyogó kavicsokkal."