De olyan rettentő minden hattyú-fénykép vagy fénykép-hattyú. A hattyú-realizmus, hogy is mondjam. Valami elemelés, gondoltam, de csak marcipán-, porcelán-, műanyag-, akvarell-, fülbevalóhattyúkat, Hattyúk tavá-t és hattyúsminket leltem.
Aztán hirtelen előbukkant a csipkehattyú. Horváth Józsefné csipkeverőnő műve. Aki volt olyan kedves, és telefonon - mert ma a csipkeverőnőknek van telefonszáma is a honlapjukon, ami szintén van nekik - hozzájárult a kép használatához.
Hát ez az, gondoltam. Erről van szó. Honlap és csipke. És a bennünk lakoló Deus. Vagy mi.
Hétfőn este 7-kor a Pátyi Könyvtár Irodalmi Klubjában:
BAROKK ALT,
AVAGY
CSOKONAI LILI ÉS ESTERHÁZY PÉTER ÉS TIZENHÉT HATTYÚK
"Nemes Nagy Ágnes 64 hattyú című esszéjében így ír a bruges-i folyócska partján megpillantott, és azonnal metaforává váló hattyúról:
„…Egy híd és egy fasor könyökében támaszkodtunk a kőpárkányra, s néztük ábrándosan, ami néznünk adatott – amikor is megjelent a hattyú. Természetesen éppen akkor jelent meg, pompás lélektani érzékkel úszott be felfokozott ámulatunkba, a hattyúktól megszokott, nosztalgikus mozdulatokkal. Viselkedése ugyan kissé meglepő volt; alighogy megpillantott minket, felénk rohant, és sziszegve, szárnyát csapkodva követelt ennivalót a párkány alatt – határozottan agresszív hattyú volt. Mi röstelkedve és bágyadtan bámultuk, nem volt nálunk kenyérdarab. S ekkor kiáltott fel egyik útitársam: Nézzétek a csőrét!”
Ezt kérem én is. Nézzük meg ezt a gyönyörű hattyút, ezt a „tündöklő és vagány és kiszámíthatatlan, húszéves, szépséges nő”-t. Nézzük meg közelebbről, pontosabban hallgassuk a hangját, ezt a sebzett és gyöngéd hangot, ahogy a XVII. század áradó nyelvén elbeszéli, mi minden történt vele a XX. század második felében."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése