Múlt hét szombat. Az utolsó februári nap. A Műcsarnokban a könyvek ihlette Illuminációk -- a Gutenberg-galaxis stopposainak című kiállításhoz kapcsolódva kisebb és nagyobb gyerekekkel sétáltunk az Üveghegyen. Megnézegettük, ki és mi mindenki bújhat el egy könyvben a recepteken, a szitakötőn és a gleccsereken kívül. Akár versek vagy macskák is... Délelőtt mesét írtunk az itt, ott, a kiállításon vagy a szívben talált szavakból, délután verset. Nem rigmust, nem mindegy-csak rímeljen-t. Szívlenyomatokat.
Szerzők és szavak
Az Aranysityak antológiából olvasunk.
A kilenckezes Üveghegyi mese
Verset írni lehet fekve, guggolva, négykézláb. És verset írni az is tud, aki még nem tud betűt vetni, de van mit írnia. És ha van egy jó íródeákja. Például az anyukája...
Lábujjhegyen, széken állva
Akinek a neve is versbeillő...
Iván Napsugár: A vicces vers
örül a Nap
okos Biblia
érthetetlen bácsi
vidám inciáni
bátor könyvek
boldog zene
Amikor ide beléptem
olyan jó volt
jó volt mert
faillat volt
jó volt mert
volt kódex
mert szép képek voltak a falon
jó volt mert meleg volt
Együtt voltam anyával és Petivel
Huszárszky Péter: Csillagház
Itt még nem jártam
új múzeum, tágasság
teteszett a kódex, a fahasáb
díszes képek, régmúlt korok, újdonság
szökell a szív, nem kell félni
nagyító mögött, fényben házikó
Az ihlető művek egyike. László Bandy alkotása az Illuminációk kiállításon
És másika: Nagy Barbara installációja
(Az író-foglalkozás fényképeit Szabics Ágnes készítette.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése