RÓKATÜNDÉR ÉS CSERESZNYEVIRÁG

Mostanában valahogy megint minden összeér. 

Kezdjük a rókával. Róla már esett szó, jópár éve harapott meg egy szép és kedves róka, amikor üldögéltem egy vonyarci nyáréjszakában a teraszon. Szokás szerint keresztbe tett lábbal, szandálban, hiszen langyos volt az este. Nem féltem, érdeklődve lépegetett felém, és annyira hirtelen volt a harapása, hogy ő is megijedt tőle. 

Akkor és azóta is többen próbáltak rávenni mindenféle veszély felismerésére. 

Aztán két hete, a Kályhamesék írásának finisében, hirtelen megváltoztattam a keretmesében szereplő kislány nevét. Liza legyen a fazekasasszony, Pirók anyó unokája. Vagyis лиса.  

Pár nappal később hosszú idő után először jutottam el moziba, nem is emlékszem, mikor voltam utoljára. Aki hívott, azt mondta, végre egy film, amit valószínűleg érdemes megnézni. És igazat mondott. A Liza, a rókatündér-t tényleg. 

Balsai Mónika, a rókatündér és a róka a Budakeszi Vadasparkban

(A kép forrása: http://neon.hu/bulvar_rovat/ket-uj-roka-erkezett-a-budakeszi-vadasparkba-295265

                                                    A padlón. Vagyis cseresznyevirágzás

 (http://hetediksor.hu/2015/01/08/liza-a-rokatunder-plakatfotozas-exkluziv/)

Bármikor újra beülnék rá. A történet, a karakterek, szereplők játéka, a film humorának finomsága, tükrei nem bántó igazsága és fénye, az örök cseresznyevirágzásra múlhatatlan áhítozás cseppet sem veszélytelen volta, az elátkozottság mulatságossága - mindez külön és együtt is elég ok lenne rá. 

Aztán egyik nap végre eljutottam odáig, hogy készülni kezdjek a MEGY szakmai hétvégéjén Szlukovényi Katával tartandó versfordító szemináriumunkra. Igenám. De. Na, mindegy, elárulom. Az utolsó pillanatban változtattunk eredeti terveinken, és nem dalfordításról lesz szó, hanem az erotikus versek fordíthatósági (egyébként írási) kérdéseiről is. Hogy egyáltalán vannak-e szavak. Szavak, amik nem virágoznak, nem gügyögnek és nem közönségesek. Erről valamikor majd külön és később részletesebben. Hirtelen eszembe jutott Vihar Judit, hogy tőle kérek verset, bizonyára akad finom, mégis megélt erotikus líra a japán költészetben. 

Miután telefonon kaptam tőle ajándékba egy kora reggeli japán líra szemináriumot, megismerkedtem Joszano Akiko nevével is. Szégyen ide vagy oda, eddig nem ismertem. Pedig Zilált hajam című kötete megjelent Villányi G. András fordításában néhány éve magyar nyelven is. 

Hogy mit kell tudni Joszano Akiko-ról? Azt, hogy lenyűgöző élete volt. Egy tucatnyi gyerekkel volt költő és műfordító, aki a nők helyzetéért, a békéért az iskolázottságért is sokat tett. 

Íme egy lélegzetelállító tankája Végh György átiratában: 

A LÉPCSŐK

Ó, megszámlálhatatlan

sok lépcső vezet fel

szívemhez.

S kettő-háromra lépett

mindössze férfi eddig.

Hogy rókatündér volt-e? Azt hiszem, ehhez nem fér kétség.

Joszano Akiko portréjának forrása:
http://www.city.himeji.hyogo.jp/bungaku/tokubetsutenn/yosano/akiko.jpg