CHRISTINA VILÁGA, ERZSÉBET VILÁGA

Van egy kép. Andrew Wyeth festette Maine-ban 1948-ban. Christina világa. Ez a címe, és az amerikai festészet egyik legnépszerűbb darabja. Képeslapok, poszterek, ahogy ez már lenni szokott. Idilli kép valóban. Legalábbis első ránézésre.

Derűs, napsütötte mező, hívogató ház, odabent tűzhely, kanna tea, rozskenyér. A szélfútta hajú, rózsaszín ruhás, karcsú nőalak - írná a műelemző - mintha része lenne a tájnak. Nem látszik az arca, nem az arca a fontos. A törékeny test otthon felé vágyakozó odafordulása, tartása, a gerincén futó árnyék. Nyugtalanító talán csak az elérhetetlennek tűnő távolság a lány és a biztonságos kőépület között.
A fényes mező, a harmóniát sugárzó alak minden békéje ellenére van még valami, valami megfoghatatlan és szorongáskeltő a festményen. A ház üressége? A kezek görcsös kapaszkodása? Vagy a gyanú, hogy a vonzó nőalak teste nem csupán törékeny? Hogy megtört?
Igen, Christina Olsen, a festő modellje béna volt. Nem tudott járni, csak kúszni, karjával húzni, vonszolni mozdulatlan testét. A művész "szimbolikus portré"-nak tekintette festményét, amely nem csupán Christina, hanem az emberi lét tragédiáját és örömét szimbolizálja.
Van egy másik kép is. Két napja szemben az ágyammal. Szihalmon festette 2013-ban Venesz Erzsébet. A festmény meglepő. Fekete-fehér. Madáretetés a címe.

A hegyek, felhők ölében, virágzó bokrok biztonságában álló hosszú ruhás, hosszú hajú, szőke nőalak mintha része lenne a tájnak. Madarak felé forduló teste sötét, törékeny. Nem látszik az arca, nem az arca a fontos. A mozdulat, amivel a kosarat tarja kecses, odaadó. Mégis van valami, valami nyugtalanító ebben a testtartásban. Nem csak törékeny ez a test. Megtört. De épp ez a törés nyújtja előre a kezét.
Erzsébet belső látomásokat fest. A képen, mondta nekem, azt festette meg, hogy akkor is tud adni még valamit az ember, ha béna. Ha a teste megnyomorodott. Hogy akkor is képes valamit tenni.
Mosolygott, miközben mondta.

(Venesz Erzsébet mozgássérült festőről alább olvashatnak:
http://www.muosz.hu/cikk.php?page=szakosztalyok&id=4898&fo=6&iid=87)

KIS KÖNYVES ÉJ

Mifelénk az a jó, hogy vannak kuckók, ahová azért jó betérni, mert visszatér az ember hite. Hogy mibe vetett hite, azt nem szeretném, nem biztos, hogy pontosan körül tudom írni, de körülbelül abba, hogy vannak kuckók, ahová jó betérni. A kuckóság lényeges tulajdonságai közé tartozik a meghitt zugszerű méret, az otthonosság, a barátságos légkör, és az, hogy az ha ember befészkelte magát, nem szeretne továbbmenni. Két ilyen kuckót ismerek a környékünkön, az egyik a budakeszi Betűtészta, a másik a biatorbágyi Kisgombos Mesebolt, ahol nem mellesleg a Szószövő zajlik szerdánként.

A két könyvkuckó a KIS KÖNYVES ÉJ-nek ad otthont jövő pénteken.

BETŰTÉSZTA (BUDAKESZI, Fő utca 115.)

Április 25-én nyolc órától a Betűtészta az Író Cimboráktól lesz hangos. Kavicsról, macskáról és sivatagi rózsáról mesél Molnár Krisztina Rita. Megismerhetjük Szabó Imola Julianna meséiből Cipős Pannit, aki mindig mezítláb alszik. A sárkányölő dárda titkát Nyulász Péter osztja meg velünk. Pacskovszky Zsolt mindenkinek bemutatja Kishugót, az álomrendőrt. Zengazég Benő és Bugra Bojta kalózlevelet bont Simon Réka Zsuzsanna tolmácsolásában. Salak Johnny és más vérfagyasztó kísértethistóriák nyomába szegődünk Mészöly Ágival. Megtudjuk Kalas Zsuzsától, kik a szeretettolvajok és hogyan védekezhetünk ellenük. Végül papírbábokat készíthetünk Endrődi Katával.

Az este zenefelelőse a MeloDisztik duó, a 2012-es Kecskeméti Utcazenész Találkozó fődíjasa, a francia chansonok, jazz standardek, bluesok kifogyhatatlan forrása. Csatlakozik hozzájuk a Kompánia Színházi Társulat, melynek tagjai Lackfi János legújabb, menzás ételekről írt verseit zenélik el.

A program 20 órától éjfélig tart.

A belépés díjtalan.

KISGOMBOS MESEBOLT (BIATORBÁGY, Baross Gábor u. 3.)

KÖLTÉSZET NAPJA MIFELÉNK

IRODALMI DÉLUTÁN és VERS A KAPUKRA!

A Kokukk Egyesület már évek óta minden tavasszal idecsalogat egy kortárs költőt a faluba, ami igazán illik a tavaszhoz is, meg a költészethez is. Illő köszöntés. Az is kiderül például, hogy akárcsak az indiánok esetében, nem csak a halott költő a jó költő...
A Telki Óvoda is kitesz magáért, minden előkészítve vár bennünket, kokukkokat, meghívott költőt, közönséget. Mindig van tea is, egy kis harapnivaló, az ünnep nem csak a léleké.
Pénteken várjuk szeretettel mindazokat, akik Szabó T. Annát várják szeretettel.

És aznap lesz  még meglepetés, versek itt  és ott, meg amott is, ki tudja, honnan fújja majd a szél...
Senki ne lepődjön meg, ha váratlan üzenetet kap majd....

Félek a játszani nem tudó emberektől - írta József Attila. Mi mással ünnepelhetnénk József Attila születésnapján, április 11-én, ha nem verssel, ha nem játékkal?

Kérünk mindenkit, akinek van kedve játszani: Tegyen egy verset a kapujára!
Lehet, hogy a kapu is életre kel..., és macskává változik...

A vers a lélek kapuja.

Megnyílik, kitárja szárnyát, beenged. Hová? Kuckóba, otthonos zugba, kertbe, végtelen, olykor veszélyes térbe. Az olvasón is múlik, hova nyit ajtót.

A költészet kétszemélyes. Találkozó. Költő és olvasó térrel és idővel mit sem törődő viszonya. Lehet titkos kapcsolat is, de megoszthatjuk másokkal is a találkozás örömét.

A Költészet napján játékra hívunk mindenkit, aki szeret játszani, és aki szeretné megmutatni, melyik vers nyitotta ki azt a nehezen nyíló, sokszor rozsdás kilincsű ajtót, amit úgy szeretünk kulcsra zárni.

Tegyük ki házunk kapujára a nekünk legkedvesebb verset! Persze többet is lehet! Libegjenek a tavaszi szélben kedves verssoraink, lassítson csak léptein hazafelé tartva, aki teheti, és olvasson hazáig minél több verset! Lehet, hogy mire hazaér, könnyebb lesz a járása és a szíve is.

A felhívás nem csak Telki lakóinak, hanem az iskolának, az óvodának, a boltoknak, üzleteknek, gyógyszertárnak, zöldségüzletnek, pékségnek, éttermeknek, nem szaporítom tovább: MINDENKINEK szól!

(Szerény javaslat: Tegyük a kézzel írt, kinyomtatott, legépelt lapokat átlátszó fóliába, hogy egy friss tavaszi zápor ne mossa el a szavakat.)

VASÁRNAPI RECEPT

Hogy aprók-e az emberek? Nem kérdés. Mákszemek, babszemek, rizsszemek. Babszem Jankók, Kökény Matyik, Pöttöm Pannák.

              Fehérek, zöldek, bordók, sárgák. Gyönyörűek együtt. Mind a csillagok alatt kelt ki a  földből, mind a nap alatt növekedett. 

Jól elférünk egy nagy tálban. 

A recept szicíliai, könnyű bableves. A lényeg az arányokon múlik. Semmiből nincs túl sok, semmi nem hiányzik, és együtt mindez finomabb,  mint külön-külön. Hogy is lehetne választani? 

A Hold lovagja

Apró, sötét térbe zsúfolódva kuporogni egy hideg radiátor mellett. Nem, nem nyomasztó egyáltalán. Nem doboz, nem cella, mert a fekete falakon felragyog a fény. A szavak, a hangok, a szerelem és a Hold fénye. Nem illúzió. A hit valósága. Szombat este történt mindez, a Ráday utcában. Jó, hogy vannak bárszínházak, mint a Púder, helyek, ahol előadható, amit elő kell adni, befogadható, ami nélkül persze lehet, de nem olyan jó.

                                   Petit Paris

Roxane

 Cyrano és a két Roxane 

Nem, ő nem Virginia Woolf, ő Záhonyi Enikő, aki

Juliette Drouot Victor Hugo-hoz írt gyönyörű leveleiből is olvasott.

"Montázs a vágyakozásról. A Szimpla Társulat kortárs drámákat felsorakozató sorozatának első darabja

Edmond Rostand szövegeit, Juliette Drouet leveleit és francia sanzonokat dolgoz egy estbe.

Előadja:

Km. Végh Péter

Halmos Fatime

Záhonyi Enikő

zongorán kísér: Darvas Kristóf

összeállította: Sediánszky Nóra

Egy történet, amit mintha már ismernénk... Mégsem? Szavak, amik tétováznak, körüljárnak, bekerítenek, elcsábítanak, vagy utat tévesztenek. Szavak magukban, önmagukért, értem, érted... Találkozások, tévedések, félreértések.

2 levél, 2 monológ, 3 jelenet, 7 sanzon.

És vágy az Ismeretlen Hold után..."

VASRÓZSA, VERSLÁBAK, ÉG-ÍGÉRET, GÖRBÜLT TÉR

Költői tornák még vannak. Ha hisszük, ha nem. Ha nem is az orleans-i herceg udvarában. De Maribor, mióta elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet, komolyan véve rendet, rangot és hagyományt, megrendezi az Evropski pesniski turnir-t, méghozzá hét ország részvételével.

A győztes hatalmas vasrózsát kap ajándékba, igazolva foszló sorok ércnél maradandóbb voltát.

2012-ben Ferencz Győző kapta jutalmul. Így aztán a magyar verstornászok péntek este a zalaegerszegi zsinagógában zajló gálaestjét, melyet Péntek Imre, a Pannon Tükör főszerkesztője szervezett, ő nyitotta meg.

Az épület gyönyörű, nem először csodálhattam meg. Igazi ambivalens szépség, fájdalmas.

Gyönyörű és szomorú kívül, belül. Méltóképp rendben tartott, méltatlanul funkcióváltó épület.

Megzenésített versek, beszélgetések, felolvasások.

Verslábak. 

Isten éltesse a költőket. A költők nem a rózsák háborúját vívják.

Vörös, fehér, rozé...

Zalaegerszeg eget ígér...

Nem csoda, hogy hazafelé elgörbül a tér...

HAJNALI ANGYALJÁRÁS

Ha végre sokáig alhat az ember, fölébred hajnalban. Az állítást erős tapasztalat támasztja alá, mint a természeti törvények esetében. Mit tegyen az ember pirkadatkor a szó szerint váratlan idővel? A madarak ordítva köszöntik a napot, a fény is elég erős már ahhoz, hogy ne csalogassa vissza a végképp elhussant álmot. Nézheti üldögélve, hogy hogy járják lassú ringású táncukat a fák a meg-megvaduló, majd csillapodó széllel. Kinek bókolnak? Hódolatuk a fátyolból szőtt szárnyú hajnali felhőké. 

Hohó, hát fényképezz felhőt! - s már megy is papucsban, hálóingre vetett pléddel a kertbe.