Persze, hogy a Babette lakomája volt az a film. Igazi, nagyböjtre való lassú mulatság.
Ha elolvassa az ember Karen Blixen kisregényét, érdemes hosszan ízlelgetni a mondatokat, a szépség, az egyszerűség és a humor különös harmóniája így élvezhető a legtökéletesebben.
Mert a gondosan szőtt történet apró részletei is mind ajándékok. Gabriel Axel ritka hű a szöveghez, és hagyja, hogy a néző elidőzzön a képeken. Mert példázat ez a történet, a finomabb fajtából, nem didaktikusan akarja szánkba rágni a tanítást.
Arról, hogy a szeretettel és méltósággal adott és vett érzéki örömök nem kárhozatra viszik, hanem Istenhez emelik az embert. Aki ezektől elfordul, nem áldozatot hoz, hanem elfordul a kegyelemtől. A félelemből való lemondás, a gyávaság biztonsága pedig megfosztás. Megfosztás az örömtől, a felemelkedés lehetőségétől.
Igazi áldozatot a történetben egyedül Babett hoz, mert az igazi alázatot egyedül ő ismeri. Ő, aki tehetsége ellenére éveken át szárított halből és száraz kenyérből kénytelen elkészíteni a mindennapit. Az öt kenyér és a két hal csodája mégis megtörténik, hiszen az ünnepi vacsora elkészítésekor hatalmas dolgot művel. Visszaadja a szeretetben és kegyelemben igencsak soványka, a veszélyesnek tűnő spirituális élmény ellen kézzel-lábbal tiltakozó gyülekezetnek a kegyelmet.
Persze nyilván Isten segedelmével, mert valódi műalkotás, akarom mondani teremtés - ha tudja az alkotó, ha nem -, azt hiszem, csak így jöhet létre.
A kép forrása: http://www.google.hu/imgres?um=1&hl=hu&sa=N&biw=1366&bih=605&tbm=isch&tbnid=ooC9vwQpQAZaEM:&imgrefurl=http://www.origo.hu/filmklub/blog/osszeallitas/20090120-kulinaris-filmek-babette-lakomaja-etel-ital-ferfi-no-csokolade.html&docid=HvB6grKqd7ygZM&imgurl=http://static3.origos.hu/i/0901/20090120babettesf.jpg&w=500&h=333&ei=pslqT6eWO8bJtAby0PCeAg&zoom=1&iact=hc&vpx=93&vpy=23&dur=6596&hovh=183&hovw=275&tx=178&ty=129&sig=112544596942477481509&page=1&tbnh=119&tbnw=144&start=0&ndsp=24&ved=1t:429,r:0,s:0
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése