Hogy miként kerültem a Könyvfesztiválhoz kapcsolódó rendezvényre, az Elte Rákóczi úti épületében megrendezett norvég konferenciára?
Minden a Műfordítók Egyesülete levelezőlistájának köszönhető. Illetve a Műfordítók Szakmai Hétvégéjének. Két éve itt ismertem meg Dobos Évát, az Oslóban élő fordítót, aki Carl Frode Tiller Bekerítés című regényét magyarra fordította. A különös szerkezetű regény, amit most esténként elalvás előtt olvasok, 2009-ben az Európai Unió Irodalmi Díját kapta. A szerző a fesztivál vendégeként maga is részt vett a konferencián, amire Éva költői minőségemben hívott meg engem. Egy norvég nyelven zajló beszélgetés valakinek, aki egy kukkot sem tud norvégul, nagy kalandnak ígérkezett. És az is volt. A meglepően pergő (lassabbra számítottam!) norvég elképesztően dallamos, de egészen másképp, mint az olasz vagy a francia. Mintha a távolból hallatszó tiszta és mély tündéréneket hallgatna az ember. És vágyat érez, hogy megszólalhasson ezen a nyelven.
Különös élmény volt, és persze azért próbáltam érteni belőle valamicskét, és mint később a remek ebéd közben kiderült, volt is egy-két apró részlet, amit valóban jól értettem. Hiába no, az angolszász az angolszász.
Az Ibsen-újrafordításokról zajló, és izgalmas fordítási kérdéseket felvető kerekasztal beszélgetés Rakovszky Zsuzsa részvételével azért hála Istennek már magyar nyelven zajlott.
Az irodalom mostohagyerekeit, a krimi- és gyerekirodalomat norvégból magyarra ültető fordítókkal való beszélgetést már csupán félig tudtam meghallgatni, mert el kellett sietnem. De megerősödött bennem az az elképzelés, hogy az őszi gyerekirodalmi est témája Telkiben a nálunk még mindig tabunak számító kérdéseket olyan könnyedén kezelő skandináv mesekönyvek lesznek. Köztük a szintén Dobos Éva által fordított Rém Rozi-sorozat (szerzőpáros: Unni Lindell és Fredrik Skavlan), melynek szellemhősei "a filozófia, a kultúra és a történelem útvesztőiben" bolyongva keresik az igazságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése