Ez egy szép este volt, kicsit hűvös, de a vacsora és a társaság remek.
Az nem derül ki a beszámolóból, hogy ketten nem vittük magunkkal a felolvasandó verset. Horváth Viktor és én. Kínos hülyeség, bár Viktor később, amikor Vörös Istvánnal beszélgettünk, azt állította, hogy ő elhozta, csak amikor kiderült, hogy én nem, akkor apró darabokra tépte a sajátját, és megette. Lovagiasságból. De csoda ez egy trubadúrköltészettel foglalkozó költő-műfordító esetében...?
Nem tudom, Viktor szokott-e vágyakozni a szerzetesi életre - attól tartok, nem. Én igen.
De bárhogy szeretném a hallgatásban és magányban meglelni Istent, nem lennék jó karthauzi.
Részletek itt:
http://www.litera.hu/hirek/en_mem_fogom_be_az_elso_harom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése