MARY POPPINS ESERNYŐI

                                                                                  Lázár Júliának

Mindig is vonzottak az esernyők. Biztos összefügg ez az ősi védelemkereső ösztönnel, de több is annál. Az esernyő szép. Az esernyő izgalmas. Az esernyő otthont nyújt, bármerre járunk. Tető fejünk fölött. Mary Poppins is vonzott, mióta csak megismertem. 

Fejemben, mélyrétegeimben Mary Poppins az ideák világában a jó nevelő eszményképe. Szép, izgalmas, otthont nyújt,  és még esernyője is van. Rá lehet bízni a gyerekeket, nem lesz bajuk, sőt. Megtudják, hogy a fű heverészésre való, hogy meg lehet szabadulni a gravitációtól, de azt is, hogy ez nem mentesít az udvariasság, az orrfújás, a cipőkötés és a csukamájolaj bevétele alól. Lehet repülni, de a szabadság nem oldja fel a rendet. Megteremti.

Mary Poppins azt is mindig tudja, merről fúj a szél.

És hiába jár puritán, nyakig gombolt blúzokban, a lelke mint a szivárvány.

És van táskája is, tele kincsekkel. És cipeli rendületlenül. 

Ma láttam egy sereg Mary Poppinst. Nem féltek, hogy elfújja őket a szél, pedig megszabadultak a gravitációtól.

És nem magukra gondoltak, amikor ott álltak az esőben a Parlament előtt. Hanem arra a rengeteg gyerekre, akivel lehetne üldögélni a parkban, eszmét cserélni az élet fontos és szép dolgairól. Tanítani őket úgy, hogy közben észre sem veszik. Mert nem szenvednek, csak örülnek a megismerhető és megnevezhető világnak.

És azt majdnem elfelejtettem, hogy kevés olyan bátor szereplőt ismerek, mint Maryt. Aki fölött nincs más, csak egy esernyő. Vagy ha más is, az nem látszik a képen.