Nehezen viselem a sötétséget. Ahogy rövidülni kezdenek a nappalok, a fényes órák, mécsest gyújtok. Lámpásom is van már, az egyik szürke porcelán, sokablakos, dísztelen, nagyvárosi házat formál, a fény az ablakokból világít. Felidézi egykorvolt városlakómban, amikor egy hosszú nap után hazafelé zötyög az ember a 6-os villamoson, és a nagykörúti bérházakra bámul. A másik lámpás nagyobb, a földön áll, türkizkék vaslámpás, az üvege opálos, a tetején, a fogantyú alatt néhány csillag alakú kivágás rajzol csillag alakú foltokat a plafonra. A lámpásban lassabban fogy a viasz, mint a mécsestartóban, kevesebb oxigénhez jut a láng. De mécsestartóm is van kettő. Üvegfaluk felerősíti a teamécses fényét. A vörösmázas kerámiapárologtató a legsejtelmesebb, nem is annyira világítótest, inkább titokzatos illatszóró.
Luca napján nagyapám, akiről már annyit meséltem, mindig ültetett búzát. Nem tudom, honnan tanulta, a Ferencvárosban nőtt fel, a nagyváros kellős közepén, és már négy felnőtt gyereke volt, amikor tüdőgyógyászként vidékre költözött. A majorannatea is tőle van, ma is azt ajánlgatom mindenkinek, aki köhög, rekedt vagy fáj a torka. Mert tényleg használ.
A búza közepébe nagyapám gyertyát állított, és míg ki nem hajtott, gondosan ügyelt, hogy a magok nedvesek maradjanak. A szokást őrzöm, és idén, amikor Luca napján akkora volt a telihold, hogy csak na, gondoltam is, ha igazak a népi vetési megfigyelések, olyan sűrűn fog kikelni a mag a cserépben, mint még egyszer sem. És így is lett.
Karácsony estéjén gyújtottam meg a beleszúrt gyertyát, a fény alig tudott kiszökni a sűrű búzaszálak közül. És persze eszembe jutott minden, ami csak kapcsolódik metafora, szimbólum ide, élet és fény és születés és a sötétség halála, ahogy az rendjén.
Aztán az ünnep múltával kicseréltem az elfogyó gyertyát a búzában, békés téli este, töltjük az időt szépen fénnyel, ahogy lehet. Egyik nagyfiam ógörög vizsgára készül, javasolja, olvassuk együtt Szókratész védőbeszédét. Márminthogy ő olvasná hangosan, van-e kedvem hallgatni. Hogyne lenne. Egész életemben szerettem, ha nekem olvas fel valaki. Ritka ajándék. Szókratész különösen. Platónról nem is beszélve. Amikor először olvastam húszévesen, földhöz vágott. Aztán akkor is, amikor 1992-ben a Merlin Színházban Jordán Tamás, a tökéletes Szókratész beszélt a közönséghez, hozzánk, pirulni méltó athéni polgárokhoz. Hát ki akar athéni polgár lenni, ha tükörbe néz? Akinek lelke van, Szókratész lenne, ha lehetne. Eltelt időközben majdnem negyed évszázad, Szókratész mit sem változott. Miért is változott volna...? Nem változott több ezer év alatt sem. Szavai világosak, okfejtése napnál tisztább. Tiszta.
Hallgatás közben föl-fölkapom a fejem. A Devecseri-fordításra persze nyilván sok minden hatott, de a gondolatok egyetemessége nem a nyelvi megformálás máshonnan ismerős volta miatt ráz meg. Azt, hogy Pál apostolra Platón hogy hatott, tudni innen-onnan, máshonnan is, Platónra meg Szókratész, ugye, de hogy ennyire, hogy mindegy, hogy Zeusz vagy Jahve vagy Jézus, akire a szónok feltekint..., a fő, hogy a meghalás az élethez képest valószínűleg nyereség. Meg az, hogy hazug életek nem ítélhetnek meg és el igaz életeket, és a tudás, hogy az igazság szónoka testi halálával nem múlik el - és nem, bizony nem. Hogy lesz sok kis Szókratész, és mindig lesz, és hála Istennek most is van, aki inkább választaná a halált, mintsem a hazugság edényévé legyen.
De jó lenne, ha nem csak a bölcsészhallgatók olvasnák a védőbeszédet. Régóta gondolkodom közszereplők, felnőtt polgárok ajánlott olvasmánylistáján. Tanárbetegség bizonyára. A reménység, hogy a szavak hatnak. Eddig Mikszáth és Tolsztoj szerepelt a listámon. Most fölkerült rá a Szókrátész védőbeszéde is. A lista tetején áll. Ott fényeskedik.
„Ejnye, te legderekabb ember, athéni polgár vagy, a bölcsességben és hatalomban legnagyobb város polgára; nem szégyelled magad hát, hogy mindig csak a vagyonod lehető legnagyobb gyarapítására van gondod, meg a hírnevedre, megbecsültetésedre, de a belátásról, az igazságról és arról, hogy lelkedet a lehető legjobbá tedd, nem is gondoskodol, nem is gondolkodol?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése