Ferenczi Máriának
Első kötetem borítóján egy régi fénykép látható. A képen ünneplős kislány hunyorog a napba, oldalra biccenti a fejét, bizonyára örül a szélforgónak és a fénynek. Mintha zavarban lenne egy kicsit, a fényképezés megakasztja a pillanat természetességét.
A kép az édesanyámról készült, három-négy éves lehet rajta, még nincs 1950 sem. 1998-ban, amikor elkészült a kötet, ő sem volt már, fiatalon, harminckilencedik évében halt meg. A bombázás után az éhező fővárosban születni nem jelez erős immunrendszert. A nagymamám a pincében hordta ki első gyermekét, aki egy zsírpapírral beragasztott konyhában élte át az első telet. Ha nagyapám szerzett valahogy, kecsketejet adtak neki, mert a krumplin és babon átvészelt ostrom után nem sok teje volt a frissen szült anyának.
Sokáig egyáltalán nem tudtam beszélni róla, azt hiszem, belém fojtotta a szót, megdermesztette a fájdalom, írni pedig végképp nem, csak sok áttéten keresztül.
A könyv készülésekor valószínűleg ezért ragaszkodtam rögeszmésen hozzá, hogy ez a fénykép legyen a borítón, körülötte pedig az arany felhő, amit magam rajzoltam egy alkoholos filctollal. Borítóterv? Piha! Könyvtervező? Fel sem merült. A legtöbb példány címoldalán ferdék a betűk is.
Mégis örültem, és mondjuk így, neki dedikáltam ezzel a képpel a verseskötetet, bár eszembe sem jutott ezt így fogalmazni. A kötet címe, a kötetcímadó vers is neki szól valójában. Egy Mária-vers, szakrális és profán, amilyen nem múló ellentmondással az ember az édesanyjához élete végéig viszonyul. Mint az életet adó, veszélyesen végtelen, ringató és kiismerhetetlen tengerhez. A versben a Mária-szoborhoz kell közelebb lépni, az édesanyánktól talán épp fordítva, távolodni kell, hogy meglássuk teljes valójában.
KÖZELKÉP
Ha tudni szeretnéd,
hogy mi okozta
Mária ritka, különös báját,
nincs más tennivalód:
Lépj a szoborhoz,
tégy le a tisztelet egy-két méteréről,
hajolj közel,
mintha titkot vagy illetlen szavakat
akarnál súgni fülébe
- s ha el nem pirul -,
meglátod,
mit József - úgy mint az Isten -
régóta tud már,
Mária arcán
ott ragyog
ezernyi szeplő.
:'(
VálaszTörlés