PATERSON, AVAGY A VERS SZÜLETÉSE

 Tegnap este elmentem moziba. Kihalt volt a nyárvégi város, ritkán ennyire nyugodt, és ez annyira illett Jim Jarmusch Paterson című filmjéhez, aminél nehéz lett volna jobb filmet választani.

 Paterson buszsofőr. Patersonban él. Viccesnek tűnhet, de mi más ez, ha nem a tökéletes önazonosság és a jelenlét a térben? Paterson tehát Paterson utcáin vezeti a 23-as járat egyik autóbuszát. 

Körbe-körbe jár, akár a napok, a karórája, az évszakok. Mintha mindig minden ugyanúgy, de persze nem. Mert Paterson költő is. Csöndben figyel. Például reggel a gyufásdobozra az asztalon.

Amiből lassan kibújik egy szerelmes vers. 

 Aztán hallgatja a felszálló utasok hangját, figyel a szavaikra, a járókelőkre és a szerelmére, aki maga is olyan kirobbanó és gyönyörű, akár a városszéli vízesés. 

 Nehéz ennek a filmnek a kapcsán spoilerezni, hiszen alig történik valami, vagyis csupa kicsi és fontos dolog, és nincs lelőhető poén, bár a filmnek remek és finom a humora.

 Ha elmondható lenne, miről szól ez a film, akkor talán azt kellene mondani, hogy a vers születéséről, ami nem tűnik tipikus filmtémának. A figyelemről, a valóság apró részleteinek rakosgatásáról, a szavakkal való csendes babrálásról. Ahogy a valóságdarabok kiválnak az egészből, és megfényesednek. 

 A nem tipikus buszsofőr persze kapitány. Nem látványos hős, de van-e nagyobb bátorság, mint egy titkos füzetbe verseket írni ebédszünetben? Az éjjeliszekrényen álló fényképek egyikén egyenruhában, tengerészsapkában látjuk, persze ez csak afféle elfutó részlet a háttérben, de ennek a filmnek épp az elfutó részletek megragadása a főszereplője. A költészet hajózás-toposza a körbejáró 23-as busz profánságától cseppet sem sérül. Paterson a hétköznapokban hajózik, és minden reggel útra kel, hogy este Laurája - zárójel: újabb költészet-toposz, hát hogy máshogy hívhatnák Petrarca óta egy költő szerelmét? - mellett partot érjen. Még akkor is, ha szerelme, a libegő-lobogó, kreatív kitörésekben izzó lány legkevésbé sem unalmas és hétköznapi biztonságot nyújt. 

                                                                                                                                                                   

  Az útrakelés, az út, a megérkezés - a mindennapos Odüsszeia volt a tárgya William Carlos Williams Paterson című elbeszélő költeményének is, aminek megírásába a modern amerikai költészet különleges, minimalista verseket író alakja Joyce Ulyssesének elolvasása után fogott. 

William Carlos Williams (1883-1963), aki hétköznapjaiban Paterson városának orvosa volt, éjjelente írta verseit. A főhős legkedvesebb költője természetesen William Carlos Williams. Laurának felolvasott versei Várady Szabolcs fordításában hangzanak el a filmben. Például az alábbi remek szilva-vers:

CSAK AZT AKAROM MONDANI

Várady Szabolcs fordítása

megettem
a hűtő-
szekrényből
a szilvát

pedig
alighanem
a reggelihez
tetted el

Bocsáss meg
felséges volt
olyan hűs
olyan édes

 Paterson titkos füzetébe írt versei Mesterházi Mónika műfordításai - csodálatos feladat lehetett egy fiktív költő verseit átültetni! - és már csak azért is képes lettem volna tovább nézni a filmet, hogy elhangozzon még néhány Paterson-saját. A gyufásdobozról, a vízesésről, vagy a futásról, aminek a záróképében az eső is eláll, és a sarkon sárga esőkabátban áll egy fiú.

 Még akkor is, ha a film végén egy japán költő ezt a szomorú megállapítást teszi a versfordításról.