SZÓSZÖVŐ

Leülni, hallgatni, figyelni

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazán vacak januári csütörtök délután. Nyirkos köd feküdt a sáros utakra, bekúszott a kabátok alá, a csontok közé. Nem volt kedvem ehhez a hidegrázós délutánhoz. Aztán egyszer csak holdfényes, tiszta tájra értem, szétfoszlott a köd, vele a bizonytalan borzongás is. 

A holdfényben furulyaszót hallottam, nagy lapos kövek hevertek az úton, az út mellett egyszerű szekér, kunyhó. A kunyhóban apró, szelíd emberek éltek békében, bánatban, mert nem volt fiuk.

A rizspapírra festett táj mögött fehér anyák mozgatták a történetet a teljességig. Békében, szelíden, vékony bambuszrudakkal.

Olyan egyszerű volt.
Olyan egyszerű volt leülni, hallgatni, figyelni.
Csak egyszerűen jó.

Búza, habcsók, csipke

   Emlékszem, ahogy Nagyi a Nagymező utcában - aranykor, természetesen - guggol a nyitott sütőajtó előtt, és a tepsibe rakosgatott habhalmokba szúrkodja a tisztított mandulát. A sütemények tojássárgával való megkenése után maradó fehérje vagy ezüstkenyérré, vagy habcsókká lényegült. Az angyal diákkora őrzött vívótőrére kötött fidibusszal meggyújtotta a karácsonyfa legmagasabb ágára csíptetett gyertyákat is, és csöngetett. A harmadik csöngetés után besereglettünk. A fát megszámlálhatatlan családtag állta körül, és csodálatosképp mind elfértünk a hallban álló hatalmas ovális asztalnál. 

December 23-án, miközben a mákot reszelt citromhéjjal kevertem össze, a "Mama baiglija" (sic) című rekvizítum láttán egyik fiam - pontosság erényére törekvő  - tisztázni kívánta: Most akkor ez melyik mama? Bözsi - feleltem. Vagyis nem Emi. Nem. Vagyis nem Nagymező utca, hanem Zugló. Ő nem él már, igaz? Talál-e más magyarázatot arra, hogy az elmúlt tizenöt évben nem találkoztak? Talált. Karácsonykor kitárulnak a lehetőségek, az idő kapuja. 

Esetleg élhet még száműzetésben. 

Fényes nap volt

BUDAKESZI, NAGY GÁSPÁR KÖNYVTÁR

2013 OKTÓBER 11.

MALÉNA KERTJE

 

Cili az illusztrációkról mesél, Samu figyel

 

Fügekuglóf, zsíros deszka, bodzaszörp

 Virágok, könyvek, olvasók

 

Készülnek a cikáda fibulák, közben Cili is dedikál

 

Szabó T. Anna, Simonyi Cecilia, Samu meg én

 

A fehér csészében fügelekvár

Maléna Biatorbágyon

IBOLYA, A HALÁLVIRÁG

- Nem győzőm csodálni a magyar nők szépségét az erkölcsben.

Meghökkenve hallgatok, próbálom emészteni a mondatot. Az apró virágos pizsamát viselő, csíkos köntösét félkézzel zavartan összehúzó, barna hajú nő fogának kerítésén szökken ki.  A kerítés foghíjas, düledező. A fehér csontok helyén fekete csonkok. A mondat rám vonatkozik, próbálom hát méltóképp fogadni. 

- Mit jelent az, hogy erkölcs? - kérdezem zavartan, a pontosítástól remélem megérteni az ünnepélyes, axiómaszerű kijelentést.

- Az, hogy nem használnak ki senkit, hanem még ők adnak, ha tudnak.

A magyarázat helyreteszi a dikciót. Aha.

Ibolya elfogadja a kávét, amire azután hívtam meg, hogy visszautasítottam, vagyis nem engedtem, hogy megigya az én kávém felét az én poharamból. Miután visszatér az automatától, kávézunk. Nem issza meg a sajátját, csak a felét, a másik fél megmarad a szobatársnak. Vagyis gyakorolja a magyar nők szépségét az erkölcsben. Pedig saját rendszerelmélete szerint nem tartozik közéjük. Állunk a késő őszi napsütésben a kórházudvaron.

- Szép a neve - mondom én.

- Nem szeretem - mondja ő. - Halálvirág.

- Dehogy, dehogy - hárítok. - Az ibolya a remény, a tavasz, a bátorság.

Mosolyog. Nem győzöm csodálni a védtelen nők ártatlanságát a végtelenben.

Maléna, Szibill, Anna, Cili meg én

 

A Maléna kertje gyerekeknek és felnőtteknek szól, a beszélgetés Szabó T. Annával inkább felnőtteknek, a gyönyörűséges tücsök-kitűző, vagyis a cikáda fibula készítése Simonyi Cecilia grafikusművésszel, a könyv illusztrátorával inkább gyerekeknek, az uzsonna pedig mindenkinek...

 

A könyvet  október 11-én, pénteken 17 órakor

Budakeszi Könyvtári Napok – 2013

alkalmából a Nagy Gáspár Városi Könyvtár látja vendégül

Budakeszi, Fő u. 108.