Tegnap estére meghívást kaptam egy budakeszi kocsmába. Koncertre. Két együttes is fellépett a nagyszobányi térben. Két Misi énekelt, engem az első hívott meg, és állíthatom, hogy elképesztően jó a hangja. A kalapjáról nem is beszélve. Sőt, verseket is ír.
Talán még nincs veszve minden itt az európai kultúrdombtetőn.
Egyébként a második Misi is tud énekelni, bár nincs kalapja.
A hangosítás ugyan inkább stadionhoz volt méretezve, de ez mit sem változtatott azon, hogy megnyugtató volt hallani, hogy paradigmaváltás ide vagy oda, az ifjak ma is wants to be free, ki akarnak törni, örülnek egymásnak, és annak, ha végre kiszabadulnak az ezerféle nyomás alól, ami körülveszi őket, és mindeközben nem feltétlenül isszák és füvezik magukat halálra. És még zenélni is tudnak.
Közben odakinn leesett a tiszta hó. Derűs lehetett volna ez a szombat este, ha nem olvasna az ember híreket.
Híreket zászlóégetésről és egyebekről.
Legfontosabb tennivalóink egyike Bibó híres levelének utolsó mondatát visszhangozni: Isten óvja Magyarországot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése