2014. február 25., kedd

Határtalan Szószövő

Hogy lehet szavakat szőni akkora gyerekekkel, akik még nem tudják, mi a szó? 
Tudják, mi a ritmus, tudják, mi a dallam, melyik szó undok és melyik piros.
De  a nyelv még nem bír határokkal, és nincsenek jelek, betűk, nincs toll és papír, minden csak fejben van, szóban, dalban, mesében, versben. 


És egyáltalán mi az a szövés? Lehet szőni terítőt, ruhaanyagot, kendőt, tarisznyát...


és lehet szomorú vagy csodás történeteket, mesét. Meg álmokat.


És lehet szürke vásznat és szürke szavakat szőni, és lehet színeset, mintásat, csak nagy türelem kell hozzá...


És a szavakat lehet dobálni, akár a gombolyagot...,


míg egészen össze nem szövődnek a szálak.


Közünk lesz egymáshoz...


és lesz egy közös történetünk.


Amit elmesélhetünk. Olyan lesz, mintha együtt ülnénk a tűz körül. 

(A képek, az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban található Tücsöktanyán készültek.)


2014. február 18., kedd

Vers és kenyér

Amikor néhány évig Kőbányán laktunk, alkonyatkor a pékség falának peremére állva lestük a fiúkkal, hogy készül a kenyér benn, a hatalmas asztalon. Minden nap. Lestük, "hogy készít a Pék szőke, nagy kenyeret." 
Titkot lesni jó volt, látni, az előkészületeket, a nagy zsák lisztet, és azt, hogy tényleg minden, de minden lisztes, a föld, az asztal, a pék, a rács az ablakon, amibe kapaszkodtunk, hogy lássuk, hogy formálódik, hogy dagad és kel a zsömle, a kifli, a gezemice lángos. A pékség illatos, meleg derűs hely. Lapátkezű pékek, kedves kifliárus. És pogácsa is volt mindig. És nem lehetett nem gondolni a versekre, a költőkre, Rimbaud-ra és Weöres-re, ahogy ott kuksoltunk.

FEBRUÁR 21. PÉNTEK 19.00 Marczibányi Téri Művelődési KözpontZENÉS VERSIMPRÓ AVAGY KÖLTÉSZETI LÁTVÁNYPÉKSÉG

Házigazda : Lackfi János Prima Primissima és József Attila-díjas író, költő
Vendég: MOLNÁR KRISZTINA RITA
Zene: FERENCZI GYÖRGY és a RACKAJAM

"A költészeti rögtönzés ezeréves találmány, amelynek hagyománya volt a közelmúlt Magyarországán is. A Zenés Versimpró-est költészettel dúsított, izgalmas beszélgetésnek indul. A meghívott dalszövegíró- vagy költővendégnek a házigazda rengeteg közönségbarát kérdést tesz fel. Az improvizatív részben a költők a közönség által bedobált tetszés szerinti szavakat foglalják alkalmi versbe, majd a zenészek által felvetett ismert népdalhoz írnak friss, ropogós új szöveget, amelyet aztán a muzsikusok nyílt szín előtt elő is adnak. Kalandra fel!"

2014. január 11., szombat

Leülni, hallgatni, figyelni

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazán vacak januári csütörtök délután. Nyirkos köd feküdt a sáros utakra, bekúszott a kabátok alá, a csontok közé. Nem volt kedvem ehhez a hidegrázós délutánhoz. Aztán egyszer csak holdfényes, tiszta tájra értem, szétfoszlott a köd, vele a bizonytalan borzongás is. 


A holdfényben furulyaszót hallottam, nagy lapos kövek hevertek az úton, az út mellett egyszerű szekér, kunyhó. A kunyhóban apró, szelíd emberek éltek békében, bánatban, mert nem volt fiuk.


A rizspapírra festett táj mögött fehér anyák mozgatták a történetet a teljességig. Békében, szelíden, vékony bambuszrudakkal.


Olyan egyszerű volt.
Olyan egyszerű volt leülni, hallgatni, figyelni.
Csak egyszerűen jó.



2013. december 26., csütörtök

Búza, habcsók, csipke

   Emlékszem, ahogy Nagyi a Nagymező utcában - aranykor, természetesen - guggol a nyitott sütőajtó előtt, és a tepsibe rakosgatott habhalmokba szúrkodja a tisztított mandulát. A sütemények tojássárgával való megkenése után maradó fehérje vagy ezüstkenyérré, vagy habcsókká lényegült. Az angyal diákkora őrzött vívótőrére kötött fidibusszal meggyújtotta a karácsonyfa legmagasabb ágára csíptetett gyertyákat is, és csöngetett. A harmadik csöngetés után besereglettünk. A fát megszámlálhatatlan családtag állta körül, és csodálatosképp mind elfértünk a hallban álló hatalmas ovális asztalnál. 


December 23-án, miközben a mákot reszelt citromhéjjal kevertem össze, a "Mama baiglija" (sic) című rekvizítum láttán egyik fiam - pontosság erényére törekvő  - tisztázni kívánta: Most akkor ez melyik mama? Bözsi - feleltem. Vagyis nem Emi. Nem. Vagyis nem Nagymező utca, hanem Zugló. Ő nem él már, igaz? Talál-e más magyarázatot arra, hogy az elmúlt tizenöt évben nem találkoztak? Talált. Karácsonykor kitárulnak a lehetőségek, az idő kapuja. 
Esetleg élhet még száműzetésben. 

2013. november 12., kedd

Fényes nap volt

BUDAKESZI, NAGY GÁSPÁR KÖNYVTÁR
2013 OKTÓBER 11.
MALÉNA KERTJE
 
Cili az illusztrációkról mesél, Samu figyel
 

Fügekuglóf, zsíros deszka, bodzaszörp

 Virágok, könyvek, olvasók

 
Készülnek a cikáda fibulák, közben Cili is dedikál

 
Szabó T. Anna, Simonyi Cecilia, Samu meg én

 
A fehér csészében fügelekvár