A Hold lovagja

Apró, sötét térbe zsúfolódva kuporogni egy hideg radiátor mellett. Nem, nem nyomasztó egyáltalán. Nem doboz, nem cella, mert a fekete falakon felragyog a fény. A szavak, a hangok, a szerelem és a Hold fénye. Nem illúzió. A hit valósága. Szombat este történt mindez, a Ráday utcában. Jó, hogy vannak bárszínházak, mint a Púder, helyek, ahol előadható, amit elő kell adni, befogadható, ami nélkül persze lehet, de nem olyan jó.

                                   Petit Paris

Roxane

 Cyrano és a két Roxane 

Nem, ő nem Virginia Woolf, ő Záhonyi Enikő, aki

Juliette Drouot Victor Hugo-hoz írt gyönyörű leveleiből is olvasott.

"Montázs a vágyakozásról. A Szimpla Társulat kortárs drámákat felsorakozató sorozatának első darabja

Edmond Rostand szövegeit, Juliette Drouet leveleit és francia sanzonokat dolgoz egy estbe.

Előadja:

Km. Végh Péter

Halmos Fatime

Záhonyi Enikő

zongorán kísér: Darvas Kristóf

összeállította: Sediánszky Nóra

Egy történet, amit mintha már ismernénk... Mégsem? Szavak, amik tétováznak, körüljárnak, bekerítenek, elcsábítanak, vagy utat tévesztenek. Szavak magukban, önmagukért, értem, érted... Találkozások, tévedések, félreértések.

2 levél, 2 monológ, 3 jelenet, 7 sanzon.

És vágy az Ismeretlen Hold után..."

VASRÓZSA, VERSLÁBAK, ÉG-ÍGÉRET, GÖRBÜLT TÉR

Költői tornák még vannak. Ha hisszük, ha nem. Ha nem is az orleans-i herceg udvarában. De Maribor, mióta elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet, komolyan véve rendet, rangot és hagyományt, megrendezi az Evropski pesniski turnir-t, méghozzá hét ország részvételével.

A győztes hatalmas vasrózsát kap ajándékba, igazolva foszló sorok ércnél maradandóbb voltát.

2012-ben Ferencz Győző kapta jutalmul. Így aztán a magyar verstornászok péntek este a zalaegerszegi zsinagógában zajló gálaestjét, melyet Péntek Imre, a Pannon Tükör főszerkesztője szervezett, ő nyitotta meg.

Az épület gyönyörű, nem először csodálhattam meg. Igazi ambivalens szépség, fájdalmas.

Gyönyörű és szomorú kívül, belül. Méltóképp rendben tartott, méltatlanul funkcióváltó épület.

Megzenésített versek, beszélgetések, felolvasások.

Verslábak. 

Isten éltesse a költőket. A költők nem a rózsák háborúját vívják.

Vörös, fehér, rozé...

Zalaegerszeg eget ígér...

Nem csoda, hogy hazafelé elgörbül a tér...

HAJNALI ANGYALJÁRÁS

Ha végre sokáig alhat az ember, fölébred hajnalban. Az állítást erős tapasztalat támasztja alá, mint a természeti törvények esetében. Mit tegyen az ember pirkadatkor a szó szerint váratlan idővel? A madarak ordítva köszöntik a napot, a fény is elég erős már ahhoz, hogy ne csalogassa vissza a végképp elhussant álmot. Nézheti üldögélve, hogy hogy járják lassú ringású táncukat a fák a meg-megvaduló, majd csillapodó széllel. Kinek bókolnak? Hódolatuk a fátyolból szőtt szárnyú hajnali felhőké. 

Hohó, hát fényképezz felhőt! - s már megy is papucsban, hálóingre vetett pléddel a kertbe. 

Határtalan Szószövő

Hogy lehet szavakat szőni akkora gyerekekkel, akik még nem tudják, mi a szó? 

Tudják, mi a ritmus, tudják, mi a dallam, melyik szó undok és melyik piros.

De  a nyelv még nem bír határokkal, és nincsenek jelek, betűk, nincs toll és papír, minden csak fejben van, szóban, dalban, mesében, versben. 

És egyáltalán mi az a szövés? Lehet szőni terítőt, ruhaanyagot, kendőt, tarisznyát...

és lehet szomorú vagy csodás történeteket, mesét. Meg álmokat.

És lehet szürke vásznat és szürke szavakat szőni, és lehet színeset, mintásat, csak nagy türelem kell hozzá...

És a szavakat lehet dobálni, akár a gombolyagot...,

míg egészen össze nem szövődnek a szálak.

Közünk lesz egymáshoz...

és lesz egy közös történetünk.

Amit elmesélhetünk. Olyan lesz, mintha együtt ülnénk a tűz körül. 

(A képek, az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban található Tücsöktanyán készültek.)

Vers és kenyér

Amikor néhány évig Kőbányán laktunk, alkonyatkor a pékség falának peremére állva lestük a fiúkkal, hogy készül a kenyér benn, a hatalmas asztalon. Minden nap. Lestük, "hogy készít a Pék szőke, nagy kenyeret." 

Titkot lesni jó volt, látni, az előkészületeket, a nagy zsák lisztet, és azt, hogy tényleg minden, de minden lisztes, a föld, az asztal, a pék, a rács az ablakon, amibe kapaszkodtunk, hogy lássuk, hogy formálódik, hogy dagad és kel a zsömle, a kifli, a gezemice lángos. A pékség illatos, meleg derűs hely. Lapátkezű pékek, kedves kifliárus. És pogácsa is volt mindig. És nem lehetett nem gondolni a versekre, a költőkre, Rimbaud-ra és Weöres-re, ahogy ott kuksoltunk.

FEBRUÁR 21. PÉNTEK 19.00 Marczibányi Téri Művelődési KözpontZENÉS VERSIMPRÓ AVAGY KÖLTÉSZETI LÁTVÁNYPÉKSÉG

Házigazda : Lackfi János Prima Primissima és József Attila-díjas író, költő
Vendég: MOLNÁR KRISZTINA RITA
Zene: FERENCZI GYÖRGY és a RACKAJAM

"A költészeti rögtönzés ezeréves találmány, amelynek hagyománya volt a közelmúlt Magyarországán is. A Zenés Versimpró-est költészettel dúsított, izgalmas beszélgetésnek indul. A meghívott dalszövegíró- vagy költővendégnek a házigazda rengeteg közönségbarát kérdést tesz fel. Az improvizatív részben a költők a közönség által bedobált tetszés szerinti szavakat foglalják alkalmi versbe, majd a zenészek által felvetett ismert népdalhoz írnak friss, ropogós új szöveget, amelyet aztán a muzsikusok nyílt szín előtt elő is adnak. Kalandra fel!"

SZÓSZÖVŐ

Leülni, hallgatni, figyelni

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazán vacak januári csütörtök délután. Nyirkos köd feküdt a sáros utakra, bekúszott a kabátok alá, a csontok közé. Nem volt kedvem ehhez a hidegrázós délutánhoz. Aztán egyszer csak holdfényes, tiszta tájra értem, szétfoszlott a köd, vele a bizonytalan borzongás is. 

A holdfényben furulyaszót hallottam, nagy lapos kövek hevertek az úton, az út mellett egyszerű szekér, kunyhó. A kunyhóban apró, szelíd emberek éltek békében, bánatban, mert nem volt fiuk.

A rizspapírra festett táj mögött fehér anyák mozgatták a történetet a teljességig. Békében, szelíden, vékony bambuszrudakkal.

Olyan egyszerű volt.
Olyan egyszerű volt leülni, hallgatni, figyelni.
Csak egyszerűen jó.