A Márton-napi liba csontja régi időjósló. Ha fehér a csont, havas lesz a Karácsony, ha szürkésbarna, fekete lesz az ünnep. A mi idei libánk homályos választ adott, egyik csont fehér volt, a másik sötétebb.
Luca-napi búzánk, ilyen sem fordult még elő, nem kelt ki.
A Borbála napján hajtatott ringlószilva-ág viszont három gyönyörű, sötétrózsaszín virágot bontott.
Az élet tehát tele van ellentmondásokkal. A hó esett, itt nálunk néhány napig meg is maradt, egyik nagyfiam meglepetésül apró hóembert állított a konyhaablak elé, ahányszor csak kinézek, melegedjen meg a kedvem a kedves, csálé diómosolytól. Még most is melegít, pedig répaorra a sárba pottyant, mosolya elolvadt.
Sic transit gloria mundi!
Ez vár ránk.
De sebaj.
Amikor megláttam a havat kupacba kotró nagyfiút, az a pillanat múlhatatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése