Micsoda ködben tétovázó nap. Az aggodalom, hogy valahogy elveszíti az ember nem csak éleslátását, de azokat is, akiket szeret. Mintha a nyirkos pamacsokban végleg feloldódhatna minden és mindenki, a biztonságos kikötők.
Szorongást leküzdeni Candide konklúziója ideális eszmény: Műveljük kertjeinket! Vagy rég nem látott barátnőnk segítségével tegyük rendbe a kamrát. A ködből, a pókhálók fogságából menekülni kell.
Hogy a mindent megrágó molyoktól megszabadulni mekkora szükségünk, hogy a rend öröm, csak akkor derül ki, mikor helyre kerül só, liszt, eperlekvár.
Milyen egyszerű lenne, ha a rendbetett kamra makettje lehetne a nagyobb rendnek. De annyi kamra üres, hogy már kamrákról írni is arcpirító.
Ma viszem a cipőket Zsámbékra. Legalább száz pár összegyűlt. Csak minél hamarabb eljusson oda, ahol akkora szükség van rájuk.
Azért az is öröm, mekkora öröm, amikor a ködben fürkésző tekintet megpillant végre egy piros, egy zöld és egy kék dzsekit, amiket úgy hátrahúz a jól megrakott iskolatáska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése