2011. december 21., szerda

Schlézingeréknél már esik

Micsoda nap! Mondtam is a fiúknak, igazi csoda, hogy épp ma, amikor végre elkezdődik a szünet, esik a hó. És esett, esett egész délután.
A városban is, ahol feladatról feladatra kujtorogtam, mint egy akadályversenyen.
A Mozgó Világ estjére, ami ezen a különös télen egy lakásban volt megtartva, már az időközben kényszerből vásárolt sapkában érkeztem. Mert mikor hagyja otthon a sapkáját az ember?
De a Mozgó-esteken hamar átmelegszik. Nevével ellentétben hibátlan állandóságot képvisel ez a lap, ami idővel kályha lett, origó. Ahol még tizenéves koromban az első versem megjelent, ahol valaha Berkes Erzsébet fogadta szerkesztői szobájában a költőket, hogy aztán ízekre szedje kincsként odahordott verseiket. Minden egyes jelzőért csatát kellett vívni. Erzsi egyszemélyes iskola volt. Jó tanító, nem szívbajos, nem érzelgett.
Volt nívódíj-átadás és libatöpörtyű, barátkozás barátokkal és mandarin. És P. Szűcs Julianna laudációja, Rippl-Rónai Schlézingeréknél már esik című festménye köré szőtt mondataival. Tökéletes cím. A nyakoncsípett pillanat. Sőt. A nyakoncsípett következő pillanat. Ez több, mint impresszionizmus. Ez a prófétálás finom tudománya.

Hazafelé kiszállították az embereket a metróból, műszaki hiba, csak ennyit mondtak. Sejthettem ebből, hogy nem lesz egyszerű hazajutni, és nem is volt. Budakeszin lovat váltottam, és némi hótakarítás után autóba ültem. Az erdei út maga volt a rémület. A hó szakadt, a tisztítatlan út szinte láthatatlanná vált. Bevallom, hangosan imádkoztam. Haza kell érni, ha az embert a gyerekei várják. Egy autó, amelyik megelőzött, az árokban kötött ki. Egy kicsit még most is remeg a lábam, de itthon vagyok.

Rég volt, hogy bársonycipőben, harisnya nélkül lehetett utcára menni. De ha már Horváth Ildikó textilművész ilyen kedves volt, és elküldte a képeket, amelyek a szeptember 18-án Zsámbékon megnyitott kiállításon készültek, lássuk, milyen volt télikabát nélkül az élet! (A ruha, amiben a kiállítást megnyitottam, szintén Horváth Ildi műve.)


További képek itt:
http://www.zsambek.hu/tart/index/41/1

És még egy kép, ami időközben érkezett. Szegedi Katalinnal beszélgettem november 25-én, Katalin-napkor, a Kokukk Egyesület gyerekirodalmi rendezvényén Telkiben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése